A mi egyik darab földünk is ilyen (ez mindjárt itt van Debrecen alatt). Két vége épp csak egy pár 10 centivel van magasabban, ott sárga, középen meg feketéllik a java. Napos idõben olyan, mintha felhõ árnyéka vetülne oda nevet Gondolom hasonló, mint amit Te is láttál.

De ez nem az a klasszikus lápos-vizenyõs mélyedés, illetve csak részben, mert azért itt is átlagnál magasabb a talajvíz szintje. Az a "vicces", hogy itt a csernozjomra ráhordta a szél a homokot, hol vékonyan, hol meg vastagabban. Szerencsés esetben ezt a kettõt össze lehet egy mélyebb szántással mûvelni, akkor tényleg elég jó termõföldet lehet nyerni, ahogy Bellone is mondja. Igaz, hogy nem fogható egy hajdúháti vagy egy érmelléki csernozjomhoz termékenységben (egy darabunk utóbbiból is van, személy szerint én erre esküszöm, ha termõföldrõl van szó kacsint ), de a magas talajvíz pl. ilyen ínséges idõkben, mint ez a mostani, életet ment.

A tipikus nyírségi, apró csigácskás, buckaközi mesterség máshogy mûködik, annak homok az alapja, csak az ismétlõdõ vízállások agyagosodást indítanak be. Ezek réti(es) dinamikájú talajok lesznek, a szürke-szürkéssárga különbözõ árnyalatai rétegzõdnek, ha szelvényt ásunk. /Ligetalja ebbõl él, ha ez nem lenne, a torma se az lenne, ami.../
Aztán felmenve a "hegyre", szép sárga a szelvény, leszámítva a felsõ humuszos 10-40 centit, meg az egy-két araszonként beékelõdõ téglavörös kovárványcsíkokat. No, ez meg már erdõtalajnak számít.
...ennyit a szelvényelemzésrõl...Floo, csak a Te kedvedért! kacsint

Ja, és vállalom a titulust, világéletemben buckát laktam (bár mi is "hegy"-nek mondjuk) nevet

Végül pár kép a sajátok közül: Dél-Nyírség
Link Link Link Link Link
(nem ideiek természetesen)