A délelõtt kemény munka jegyében telt el, legalább elhessegette fáradtságom, hisz éjszakás mûszakom után csak egy fél órát szenderegtem a fiam mellett (nem akartam többet, mert az esõ elõtt végezni akartunk édesanyámmal).

Elõször is lenyírtam egy jó darabon a füvet.
Aztán a szörnyû látványt nyújtó veteményes láttán (erõs és kiterjedt kutyataposás) akcióba lendültem.
A porta körüli kerítések végig megerõsítve, ahol szükséges volt.
Például a kert végi vadkerítés végig, és az utcafronti sövénykerítésbe taposott nyom felszámolva csirkehálóval és a kitaposott sövénytövek helyén leütött karókkal (a sövény majd benövi, ha békén lesz hagyva).
Az elgyengült kerti kapu helyett új összeállítva, holnap befejezem.
Mivel több kertszomszéd anno egy közös külsõ kerítést épített, a tõlünk jó messze lévõ helyen felfedeztünk egy jó nagy kaparást, ott azt szépen felszámoltuk.
Ez idõ alatt anyukán elültette a paprikapalánták második, most 30fõs csoportját.

Jöhet az esõ.