Ez a Gleditsia triacanthos, szintén veszélyes gyomfa.
Ugyanez elmondható az akácról, a bálványfáról, a turkesztáni szilrõl, a zöld juharról, ezüstfáról, fekete- és erdeifenyõrõl stb. is. Nem hazánk eredeti fajkészletébe való fásszárúak ezek, csupán fájukért, díszükért ültetett, telepített haszonfák, melyek károsak a honi élõvilágra nézve.
Ugyanez elmondható a kanadai nyárról, vagy az ún. euramerikai nemesnyár-hibridekrõl is, melyekek fõleg árterekre ültetnek. Meg lehet nézni mi van alattuk: 2-3 lágyszárúból álló dzsungel és szúnyogtömeg. Míg a kivágott fûzligetek, szil-kõris-tölgy ligeterdõk meseszép, fajgazdag életterek voltak, hóvirággal, tõzikével, stb.

Valamennyi fenti adventív (özön)fafajjal az a probléma, hogy kizárólag az ember lát hasznot belõle, a Kárpát-medence õshonos élõvilága óriási károkat szenved(ett) tõle. Az eredetileg a Duna-Tisza-közi homokkötést célzó akáctelepítések eltüntették a fajgazdag homokpusztai vegetációt, semlyékekkel, mozgó homokdûnékkel, homoki fehér nyaras-borókásokkal együtt. A sebek jó 20 éve gyógyulnak (többé-kevésbé céltudatosan, de megannyi kellemetlen buktatóval, kiskapus törvénnyel).
Lehetne még mesélni hosszan és sokat a témáról.