Ez a lendvai szõlõ kontra zalai szõlõ nagyon bonyolult folyamat eredménye, amiben rengeteg szerencsétlen dolognak kellett összejönnie, hogy így alakuljon.
Mivel tökéletes pontossággal nem ismerem a történetet, többször hallottam már, de annyira összetett, hogy nem bírom minden apró részletét megjegyezni.
Lendván a termelõk nem kapnak támogatást.
Ott történelmi borvidék van, így tudott fennmaradni.
Olyan rendszerben mûvelik a szõlõt, hogy vannak kereskedõk, akik összeszedik a gazdáktól a szõlõt és a bort, így a gazdák rá vannak kényszerülve, hogy jó minõséget állítsanak elõ, mert amennyiben nem megfelelõ a termék, a kereskedõ nem veszi át.
A magyar oldalon ezzel szemben korábban csak az uradalmi szõlõket mûvelték megfelelõ módon, a nép a saját maga szõlõjét nagyon rosszul kezelte, nem értettek hozzá, rossz fajtákkal használtak, szaktudás nulla.
Aztán elkezdett kiöregedni a társadalom, a fiatalok nem akartak már szõlõt mûvelni, így dzsungel lett az egész vidék. Persze vannak kivételek, de sajnos kevesen. Legalábbis Lendvához képest.
Ha a Bussay doktor nem keveredik ide Pécsrõl, és nem kezd el rendesen bort elõállítani, akkor én itt állíthatnám, hogy pedig micsoda jó borok lehetnek itt, nem nagyon hinné el senki.
A klímaleírások, a szakkönyvek mindenhol azt emlegetik, hogy itt sok a csapadék, keveset süt a nap, párás, ködös a klíma, gyakoriak a szõlõ létét fenyegetõ -20 fok alatti fagyok, stb.stb, (ismered a történetet, miért alakult ki ez a téves leírás), tehát még ez sem támogatta a zalai borászat fellendülését.
Dobri egy Lendvához nagyon közeli település, a szõlõhegyén a térségben legendásan jó bor volt, de hogy a fejeket mennyire megzavarta a térség klímaleírása, az itt nagyon jól látható:
"A dél-zalai dombvidék általában gyenge minõségû rossz vízgazdálkodású terület, mindez az egyik oka a táj sokat emlegetett szegénységének. A térség éghajlata nedvesebb és hûvösebb, mint az országos átlag.
A magasabb területek az erdõgazdálkodásra, a völgyek és a lankás területek a nem túl hõigényes növénykultúrák termesztésére alkalmasak. A termelõhelyi adottságok kedvezõek a gombák számára.
A falunak szõlõkultúrája fejlett , fõleg rizlinget, saszlát, hárslevelût termelnek."

Tehát rossz a vízgazdálkodás, hûvösebb és nedvesebb az éghajlata, nem túl hõigényes növényeket lehet csak termeszteni (a dobri szõlõhegy melletti szõlõhegyen álló 20 éves hatalmas fügefa mázsányi éves terméshozammal biztosan nem túl hõigényes növény), közben a szõlõkultúra fejlett. Elég nagy ellentmondás. És ilyenbõl még vagy 2 millió található.
Az itt lakók nem is nagyon tudták soha összeegyeztetni a szakmák leírásait a valósággal, de mivel a szakmák ezt írták, hát elfogadták.
Fõleg, miután megkóstolták a villányi, tokaji, és egyéb jó bortermõ vidékek finom borait, és az övékkel összehasonlították, tényleg elhitték, hogy azok azért jobbak, mert itt a nem megfelelõ klimatológiai adottságok miatt rosszabb a bor.
Pedig dehogy, a nem megfelelõ szõlõmûvelés és borkezelés volt a döntõ ok. Csak hát egyszerûbb és kézenfekvõbb volt az adottságokra fogni.

Amit már soha nem fogunk megtudni, vajon amennyiben az állna a szakleírásokban, hogy: "A délnyugat-zalai dombvidék dombjainak kiemelkedõen jó klímája fantasztikus gyümölcstermõ vidék lehetõségét hordozza magában. A napsütéses órák száma magas, a nyár hõösszege magas, a csapadék eloszlása egyenletes és bõséges, a dombok fagylefolyása és térségi elhelyezkedése azt eredményezi, hogy szõlõ és egyéb gyümölcsfagyás (sem téli, sem tavaszi) nincs, a talaj nagyon jól tartja a nedvességet, a dombokon az inverzió okozta éjszakai magas hõmérsékletek alacsony éjszakai páratartalommal párosulnak, a dombok kisebb napi hõingása szintén a gyümölcstermõ növények kiváló vegetációját segíti elõ, a füge a dombokon hatalmas fává nõ és minden évben bõségesen terem mézédes gyümölcsöket, stb.stb.stb."

Ez a valóság, és jobban hangzik, mint ezek a borzadványok Link "Rendkívül extrém hideg napok, -20 fok alatti hõmérséklettel, leginkább Somogy és Zala megye térségére jellemzõek, köszönhetõen annak, hogy „szélvédett helynek” számítanak."

Pedig elég közel innen, még nyugatabbra még közelebb az Alpokhoz a lendvai és a jeruzalemi borvidékek világhíre elgondolkodtatta volna az érintett szakmákat, hogy hát ha ott lehet, akkor elvileg és gyakorlatilag itt is lehetne.

És ami számomra meglepõ, hogy látva a Bussay doktor sikerét, nem kapott észbe még néhány borász, hanem maradt Õ maga egyedül. Jártak nála a világ minden pontjáról borászok, és amikor idejöttek, az elsõ kérdésük az volt, hogy: "Te Laci, oké hogy Neked ilyen borod van és ájuldozunk tõle, node hol a többi borászat?"
Azt hitték hogy itt komoly borászatok vannak, és közülük a legjobb a Bussay, aztán közbe meg van a Bussay és kész.
Van még néhány pincészet, akiknek azért van hírük, Nagyrada, Zalakaros felé, de Õket most azért nem veszem bele, mert Õk már egy másik vonal.

Az is igaz, hogy itt, Zala délnyugat-nyugati felén elég távol vagyunk mindentõl, nem igazán van felvevõpiac, de biztos vagyok benne, hogy meg lehetne találni azokat a csatornákat, ahol el lehetne juttatni a terméket a fogyasztókhoz.