Kezd magára találni a vetemény a május-júniusi rettenet után.
Sok termés nem lesz, ám legalább megmutathatja magát a kert (azok után, hogy április elején jó pár éve nem látott szép volt minden...).
Igaz betonkemény a föld teteje, és gazos, hetekig nem lehetett még gyomlálni sem, most lehet, apránként.
A csütörtöki 16mm a száraz földtetõnek jót tett (és a talajvizet sem emelte, továbbra is 25cm körüli, örültem neki), továbbra is csak az áprilisi bemutatkozó locsolás volt soron.
Még most is vannak azonban mélyebben fekvõ ágyások, amik iszapszerû állagúak.

A fákat sajnálom (no meg a sövénykerítést õ a legújabb áldozat, ez pedig a pénztárcámé...), a szívem szakad meg értük (könnyen véget szakadhat a porta egy részének erdõssé válása, amire hosszú évek óta vártam)...