Ho-ho-hóváró

Ezek már réges régóta ismert problémák, tanulmányok foglalkoztak vele már a XIX. században is.

Jól látod: ha nagyon szõrösszívû lennék, azt mondanám, az eddigi mérések jelentõs része - következtetés és viszonyítás szempontjából - simán mehet a kukába.

Ezek a mérési keszekuszaságok más problémákat is felvetnek : pl.az éghajlatunk változékonyságának vizsgálatánál és globálisan is,egy-egy terület éghajlati adatainál. Több tizedes eltérések lehetnek az országonként eltérõ módszerek illetve a mérések kezdete óta változó metódusok miatt.

Felütöm pl.Európa idõjárási atlaszát és nézegetem az egyes városok havi és éves éghajlati adatait,átlagait. Megnézem Stockholm,München és Budapest hõmérsékleti jellemzõit ,csakhogy ezek az átlagok az adott országok számítási módszereinek eltérése miatt nem feltétlenül összehasonlíthatók,legalábbis nem egy az egyben.

És akkor még a megfigyelõ állomások ide-oda áthelyezgetésérõl nem is beszéltünk..

Az átállás és a hagyományokhoz ragaszkodás mellett is hosszasan lehetne érvelni.
Mivel folytonos mérés nem létezik, csak idõpillanatokban tudunk mérni, bármennyire is kis idõközt választunk, elméletileg mindig van olyan köztes idõpont, amikor más mért értéket kaphatunk. A meteorológiában a hõmérsékletnél ugyanakkor a 10 perces mérésköz is bõven elégséges lenne napi középhõmérséklet tizedfokos meghatározására. Az más kérdés, hogy nincs olyan mérõeszköz, ami mérésének a hibahatára kisebb lenne, mint 0,1 fok. Még a platina ellenállás hõmérõ legnagyobb pontossága is csak +/- 0,1 fok (20°C-on), minden más hõmérsékleten ennél csak nagyobb.
"Manapság az amatõr mûszerek nagyobb pontossággal, és részletességgel tudnak mérni, mint a mérések kezdetén a profi hõmérõk." Ez nem igaz! A mai amatõr mûszerek többsége +/-0,5 foknál nagyobb hibahatárral rendelkezik. A higanyos hõmérõk pontossága az elmúlt 250! évben érdemben nem változott, mintegy 0,4-0,5 fokos pontossággal mérnek. A higanyos hõmérõket már 250! éve is kalibrálták 0 fokra (és 100 fokra emellett). A régi hõmérõk talán egyetlen egy problémája a nullponteltolódás volt, amit már több mint 150 éve kiküszöböltek. Az 1800-as évek elsõ felében laboratóriumi vizsgálatok során ~+0,3 fok/~40 év nullponteltolódást állapítottak meg. Ezt azonban a gyakorlatban nem sikerült bizonyítani, csak bizonyos lassú nullpontelodóást, ami pozitív és negatív elõjellel egyaránt elõfordult. Az 1830-as évek végén a mûszerek nullponteltolódására Hohenpeißenbergen végeztek vizsgálatokat. Kiderült, hogy a nullponteltolódást a hõmérõ üvegének anyagában bekövetkezõ lassú elváltozás okozta. A XIX. század közepén ez meglett oldva, (úgy emlészem, de ebben nem vagyok biztos), hogy valamilyen anyaggal lett szennyezve az üveg. Az azóta is készült ilyen higanyos hõmérõk, amik külön hivatalos meteorológiai mérésekhez készültek rendelkeznek azzal a tulajdonsággal, hogy optimális körülmények közt tartva (pl. megfelelõen karbantartott angol hõmérõházban, nem "dobálva" a hõmérõt) a pontosságát és kalibráltságát elvileg korlátlan (értsd ezalatt, hogy több mint 100 évig) ideig megõrzi.

A napi középhõmérséklet számítására sok módszer van, országa válogatja vagy fejleszti ki a saját formuláját.
Ahogyan néhány országban számítják a napi középhõmérséklet (nyári idõszámításnál mindenhol +1 óra):
Magyarország:
Az 1901 elõtti sokféleséget most nem részletezem.
1901-1965-ig (T07+T14+2*T21)/4
1966 óta (T01+T07+T13+T19)/4

Németország:
1870-1878-ig és 1901-2001.03.31-ig: (T07+T14+2*T21)/4
2001.04.01. óta: (T00+T01+T02+T03+....+T23)/24

Svédország: (ez a kedvencem, talán a legösszetettebb is) Link
A svédek az Ekholm-Modéns formulát használják. Maga a formula 1914-es, de 1947-tõl használják a napi középhõmérséklet számítására:
1947 óta: (a*T07+b*T13+c*T19+d*Tx+e*Tn)/100
A formulában:
-T07, T13, T19 a 7 (nyár idõszámításkor 8 ), 13 (14), 19 órakor (20 órakor) mért hõmérsékletek
-Tx a napi maximumhõmérséklet (elõzõ nap 18 UTC-tõl aznap 18 UTC-ig)
-Tn a napi minimumhõmérséklet (elõzõ nap 18 UTC-tõl aznap 18 UTC-ig)
-a, b, c, d és e a földrajzi hosszúsági foktól és hónaptól függõ súlyok (a+b+c+d+e=100)

Nincs nagyon szükség a perces adatokra, elég szerintem a 10 perces is.

Végignéztem több év perces adatsorát: a perces és a 10 perces adatsorokból számított átlag közt +-1-2 % az altérés, a maximum/minimumhõmérsékleteknél 1 évben 3-4-szer fodul elõ, hogy a 10 perces mérés nem tartalmazza a maximumot, akkor is 0,2°C a maximális eltérés .

Végül is teljesen releváns dolog, hogy a régi fals adatokat összehasonlítjuk a mostani és elkövetkezõ fals adatokkal. Így az egész nem ér semmit.

Szerintem is ideje volna átállni arra, hogy függvény alatti területtel meg lehet tizedre pontosan határozni a napi középhõmérsékletet.(sõt ez sima átlagszámítással a perces adatokból is meglehet) Szórakozunk itt 4 fõ méréssel, miközben minden percre tizedre pontosan megvannak a mérések. Át kellene állni végre, hogy ha már van számítógép, akkor használjuk is, mert akkor 20-40 év múlva a mostani generáción fognak röhögni, hogy megtehettük volna az átállást, de tököltünk a hagyomány miatt az elavult mérés mellett.

Véleményem szerint a napi középhõmérsékletet pontosan csak az összes perces adatból lehet pontosan megadni, minden más középhõmérséklet számítási mód torzít. Nevetséges, hogy ebben a digitalizált világban még errõl kell vitázni, hogy 4 mérésbõl számítanak napi középhõmérsékletet. Manapság az amatõr mûszerek nagyobb pontossággal, és részletességgel tudnak mérni, mint a mérések kezdetén a profi hõmérõk.

Amúgy meg ideje volna már átállni integrált középhõmérséklet számításra, hogy ténylegesen megkapjuk a valódi középértéket. Mintha nem is a számítógépek korában lennénk. Mostani csak egyszerû átlag számítás.