Meteorológiai társalgó

Jogos, egyetértek! Másik ilyen fából vaskarika, az úgynevezett "adatpótlás", ami a kókányolás szinonimája is lehetne - legalábbis a meteorológiában. Értem én, ha kellemetlen dolog beírni egy táblázat rubrikájába, hogy n.a. , de ugyebár ez lenne a korrekt. Elképesztõ, hogy mennyi olyan éghajlati grafikon és statisztika van forgalomban, amely részben kókányolt, tehát fiktív adatokra épül.

" Akkor ezek szerint a százéves hõmérsékleti átlagokból is le kellene vonni az 1900-1920-ig tartó idõszakból 1 fokot, felet, 8 tizedet vagy 2 fokot? "
Nem. Amit írtam példát, abban az eredeti mért adathoz hozzá se nyúltam! Mindössze a hibahatárán belül azonosnak vettem egy mai mért értékkel. Így ez nem korrekció, hanem a mérési különbségek figyelembe vétele
Látom amúgy, mi a "gond" (valójában áldás, ami létjogosultságot ad a korrekciónak) ezzel a módszerrel: általában egy régi mérõhely egy "irányban" mér többet vagy kevesebbet (alá- vagy fölé mér).

A földmérõk a régi méréseket a mérési módszertõl függõ hibahatárok használatával oldják meg. Pl. egy sztereografikus 2 öles térkép hibahatára 1.3 m, ami azt jelenti, hogy egy most mért birtokhatár egy 1,3 m-es körön belül bárhol lehet egy ilyen térképen.
Ezért is "vicces", amikor tizencentiken vesznek össze a szomszédok...
Ugyanez, ha le akarnánk "fordítani" meteorológiára: egy 1 emelet magasságban, fémhengerben mért hõmérséklet mondjuk másfél-2 fokos hibahatárig megfeleltethetõ lehetne a mai mérési módszerekkel nyert értékekkel. Magyarul egy 1900-ban (2 fokos hibahatárral) mért 38.2 fokos "rekord" jelenkori felülírásához 40.3 fokot kellene mérni, illetve egy most mért 40.2 fok nem jelentene rekordot, mert a két érték hibahatáron belül "azonos" lenne.
No, hogy tetszik az ötlet?