Meteorológiai társalgó
Hasznos linkek (és egy infó)
>> Sat24 műholdképek>> Sat24 Magyarország mozgó műholdkép
>> Magyarországi radarképek archívuma
>>Tippelek az előrejelzési verseny aktuális fordulójában!
>>Rádiószondás felszállások élő követése!
>>Észlelés (közeli villámlás, jégeső, viharos szél, villámárvíz, szupercella, tuba, porördög, tornádó, víztölcsér, viharkár) beküldése a szupercella.hu-nak!
----------
Képek beillesztése esetén kérjük azokat megvágni, reklámok, mobilok fejléce, stb. csak feleslegesen foglalja a helyet és áttekinthetetlenné teszi az oldalt - a vágatlan képek ezért törlésre kerülnek.
Fotózáskor kérjük a mobilt fektetve használni, egy keskeny de magas kép egyrészt szintén sok helyet foglal, másrészt a kép sem túl élvezetes.
Köszönjük az együttműködést és a megértést.
Nem hinném hogy túl sokan élvezték 1929 és 1942 telét. Istencsapás lenne, hidd el! Nagy megterhelés lenne az emberi szervezet számára az éjszaka is keménynek számító zord délutánok sokaságát átélni. És éjjel sem bírnának a legtöbben pár percnél többet belõle a szabadban. A fûtésszámláról nem is beszélve. Talán kellemetlenebb lenne, mint egy egyhetes forróság.
Azért ez így nem igaz! A talaj közelében a kontinentális levegõ látványosan megindult január eleje táján, a Kárpátokról északra bõ két héttel hamarabb fagyos téli idõ volt, aztán ne felejtsük micsoda hideg légtömeg volt alig a Kárpátoktól északra/keletre elég hosszú ideig! Szép volt az, csak hozzánk nem gyûrûzött be elég erõteljesen, és fõleg nem "idõben". (Elnézést, pontos adatokat nem böngésztem...)
" aki annyira nem birtokolja ezt a tudományt, lehet, hogy az eszmefuttatását nem fogja teljes valójában a metnet fórumra önteni, de az még nem azt jelenti, hogy nem gondolkodik"
Ja, hogy nálam a túlzott közlékenység esete forog fenn? Meglehet.
De szerintem mások is közlékenyek itt, ellenkezõ esetben valószínûleg nem írogatnának egy internetes fórumba.
Ja, hogy nálam a túlzott közlékenység esete forog fenn? Meglehet.
De szerintem mások is közlékenyek itt, ellenkezõ esetben valószínûleg nem írogatnának egy internetes fórumba.
Szerintem a zonalitás, a nyugatias áramlások uralma annyira jellemzõ éghajlatunkra (köztudott, hogy a nyugatiszél-övben helyezkedik el térségünk), hogy akármilyen meridionális klímakorszakban is jellemzõ marad -fõként tél közepe tájékán.
Lehet, hogy erõsödik a téli szibériai AC, viszont ahhoz, hogy légtömegei eljussanak térségünkbe, ciklonális hatásokra -teknõkre, mediciklonokra- van szükség. Ezek az alacsony nyomású képzõdmények viszont minden esetben észak-atlanti gyökerûek. Hiányukban a szibériai hidegtömeg vagy helyben marad, vagy pedig olyan lassan mozog, hogy sohasem jut el hozzánk.
Azzal nem lehet egyetérteni, hogy a kisebb jégkiterjedés miatt manapság már lehetetlen egy 1929-es, vagy 1942-es zordságú tél. Azt lehet mondani, hogy az ilyenek gyakorisága csökken, de elõfordulásukat nem zárhatjuk ki. Gondolj csak a 2009/2010-es télre, mely Északnyugat-Európában kivételesen zord volt. Angliában befagytak bizonyos tengeröblök, amire emberemlékezet óta nem volt példa.
Lehet, hogy erõsödik a téli szibériai AC, viszont ahhoz, hogy légtömegei eljussanak térségünkbe, ciklonális hatásokra -teknõkre, mediciklonokra- van szükség. Ezek az alacsony nyomású képzõdmények viszont minden esetben észak-atlanti gyökerûek. Hiányukban a szibériai hidegtömeg vagy helyben marad, vagy pedig olyan lassan mozog, hogy sohasem jut el hozzánk.
Azzal nem lehet egyetérteni, hogy a kisebb jégkiterjedés miatt manapság már lehetetlen egy 1929-es, vagy 1942-es zordságú tél. Azt lehet mondani, hogy az ilyenek gyakorisága csökken, de elõfordulásukat nem zárhatjuk ki. Gondolj csak a 2009/2010-es télre, mely Északnyugat-Európában kivételesen zord volt. Angliában befagytak bizonyos tengeröblök, amire emberemlékezet óta nem volt példa.
Általában hasonszõrûnek érzem azokat az embereket akik szeretnek gondolkodni azokon a folyamatokon, amelyek a természetben zajlanak, beleértve a légkörfizikai folyamatkat is.
Itt meg kell jegyezzem, hogy a kaotikus rendszer velejárója a különbözõ mintázatok megjelenése különféle léptékekben ld hurrikán, CMKR, mezociklon, jóllehet egészen eltérõ folyamatok hívják õket életre, éppen ezért a nyilvánvaló szezonalitástól függetlenül is elõkerülhetnek az idõjárásban hasonló mintázatok, amelyeket már megismertünk, illetve ami szerint körülírható, hogy a kaotikus rendszer hogyan fog viselkedni egy jó idõre meghatározó érvényû "kolosszális" légköri képzõdmény környékén, (mint például a hidegmag) környékén.
Sok esetben nehéz azonban átlátni az összes kapcsolatrendszert és ily módon teljes következetességgel számot adni az eszmefuttatásainkról, vagy akár szavakba önteni, vagyis szerintem az, aki annyira nem birtokolja ezt a tudományt, lehet, hogy az eszmefuttatását nem fogja teljes valójában a metnet fórumra önteni, de az még nem azt jelenti, hogy nem gondolkodik, és úgy alkot esetleg egy távprognózist, hogy valami igen leegyszerûsített szabályrendszer szerint teszi.
Azt azonban megfigyeltem, hogy ugyan a hosszútávú modellek, DAIk sok esetben igen jól megfogják a következõ 3-6 hónapos idõszakot, de bizony az ezt megelõzõ télre számomra emlékezetes, hogy a modellek döntõ többsége legalább a tél elsõ felére átlagos vagy az alatti anomáliát várt, de végül ezek nem távprognózisnak, hanem tévprognózisnak bizonyultak
.
Itt meg kell jegyezzem, hogy a kaotikus rendszer velejárója a különbözõ mintázatok megjelenése különféle léptékekben ld hurrikán, CMKR, mezociklon, jóllehet egészen eltérõ folyamatok hívják õket életre, éppen ezért a nyilvánvaló szezonalitástól függetlenül is elõkerülhetnek az idõjárásban hasonló mintázatok, amelyeket már megismertünk, illetve ami szerint körülírható, hogy a kaotikus rendszer hogyan fog viselkedni egy jó idõre meghatározó érvényû "kolosszális" légköri képzõdmény környékén, (mint például a hidegmag) környékén.
Sok esetben nehéz azonban átlátni az összes kapcsolatrendszert és ily módon teljes következetességgel számot adni az eszmefuttatásainkról, vagy akár szavakba önteni, vagyis szerintem az, aki annyira nem birtokolja ezt a tudományt, lehet, hogy az eszmefuttatását nem fogja teljes valójában a metnet fórumra önteni, de az még nem azt jelenti, hogy nem gondolkodik, és úgy alkot esetleg egy távprognózist, hogy valami igen leegyszerûsített szabályrendszer szerint teszi.
Azt azonban megfigyeltem, hogy ugyan a hosszútávú modellek, DAIk sok esetben igen jól megfogják a következõ 3-6 hónapos idõszakot, de bizony az ezt megelõzõ télre számomra emlékezetes, hogy a modellek döntõ többsége legalább a tél elsõ felére átlagos vagy az alatti anomáliát várt, de végül ezek nem távprognózisnak, hanem tévprognózisnak bizonyultak
.
Hát igen, a Metnet-re sokszor jellemzõ hosszútávú agnoszticizmus! 
Ez nagyon kellemes alapállás, hiszen nem kell a fejet törni, a légkör úgyis kaotikus, ami a modellek idõhatárán kívül van, azzal csak a szélhámos foglalkozik -ami meg azon belül, azt úgyis megmondja a modell...
Érdekes, hogy a "szuperhosszútávú" próbálkozásokra éppen azok szoktak egysoros, gunyoros mondatokat kiböffenteni, akik a légkör mechanizmusáról való mélyebb elmélkedésnek soha jelét sem adták.
(Félreértés elkerülésére: nem Joe-ról beszélek -az õ szikár, szkrupulózus szakmaiságát tisztelem
)
Azt nem állítom, hogy elképzeléseim mindenkor korrektek a meteorológia tudomány szemszögébõl nézve. Hiszen nem vagyok szakember, nem végeztem el a légkörfizikai egyetemi szakot. De egyszerûen nem tudom megállni, hogy ne gondolkodjak mechanizmusokon, ne próbáljak magyarázatot találni dolgokra.
Talán bizony az volna a kívánatos, hogy az ember így vélekedjen: ehhez én nem értek, nem jártatom az agyam a témán? (Errõl a hitlerei egyik politikai szlogenje jut eszembe, állítólag volt ilyen:
"Ne gondolkodj, a Führer gondolkodik helyetted!")
Ez a reproduktív szellemi passzivitás nekem nem megy, és meggyõzõdésem, hogy egy tudományágért igazán lelkesedõ amatõrnek nem is mehet.
Szerintem nem olyan nagy tragédia, ha a fantáziadús teória-gyártás néha "torzszülötteket" is eredményez. Mert egyrészt a gondolatmenet érdekes, idõjárás iránt valóban érdeklõdõ társaink nyilván szívesen olvassák. Másrészt vitaalap: ha rossz az elképzelés, szakképzett fórumozóink (pl. Salo, Pitom, és még egypáran) korrigálhatják, melynél tanulságosabb aktust elképzelni nem tudok.
Ez nagyon kellemes alapállás, hiszen nem kell a fejet törni, a légkör úgyis kaotikus, ami a modellek idõhatárán kívül van, azzal csak a szélhámos foglalkozik -ami meg azon belül, azt úgyis megmondja a modell...
Érdekes, hogy a "szuperhosszútávú" próbálkozásokra éppen azok szoktak egysoros, gunyoros mondatokat kiböffenteni, akik a légkör mechanizmusáról való mélyebb elmélkedésnek soha jelét sem adták.
(Félreértés elkerülésére: nem Joe-ról beszélek -az õ szikár, szkrupulózus szakmaiságát tisztelem
)Azt nem állítom, hogy elképzeléseim mindenkor korrektek a meteorológia tudomány szemszögébõl nézve. Hiszen nem vagyok szakember, nem végeztem el a légkörfizikai egyetemi szakot. De egyszerûen nem tudom megállni, hogy ne gondolkodjak mechanizmusokon, ne próbáljak magyarázatot találni dolgokra.
Talán bizony az volna a kívánatos, hogy az ember így vélekedjen: ehhez én nem értek, nem jártatom az agyam a témán? (Errõl a hitlerei egyik politikai szlogenje jut eszembe, állítólag volt ilyen:
"Ne gondolkodj, a Führer gondolkodik helyetted!")
Ez a reproduktív szellemi passzivitás nekem nem megy, és meggyõzõdésem, hogy egy tudományágért igazán lelkesedõ amatõrnek nem is mehet.
Szerintem nem olyan nagy tragédia, ha a fantáziadús teória-gyártás néha "torzszülötteket" is eredményez. Mert egyrészt a gondolatmenet érdekes, idõjárás iránt valóban érdeklõdõ társaink nyilván szívesen olvassák. Másrészt vitaalap: ha rossz az elképzelés, szakképzett fórumozóink (pl. Salo, Pitom, és még egypáran) korrigálhatják, melynél tanulságosabb aktust elképzelni nem tudok.
Sajnos annak az esélye, hogy egy 1929-es, vagy egy 1942-es szintû tél álljon be, gyakorlatilag nulla. Egész egyszerûen azért, mert az a szintû a jégkiterjedés, ami egyáltalán lehetõséget adhatna ilyen telek kialakulására, már a múlté. Arról nem is beszélve, hogy ezeken a legendás teleken is kellett egy jó adag mázli ahhoz, hogy idáig el tudjon jutni a rendkívüli hideg.
Ami számomra nehezen feloldható ellentmondás, hogy a zonális áramlás gyengülésével az ázsiai termikus AC központnak elméletileg erõsödnie kellene, ezzel párhuzamosan pedig a kontinentális jellegnek is. Ennek viszont nyomát sem láttam pl. tavaly, a január végi 2-3 napos kosszavás idõszakot leszámítva.
Ami számomra nehezen feloldható ellentmondás, hogy a zonális áramlás gyengülésével az ázsiai termikus AC központnak elméletileg erõsödnie kellene, ezzel párhuzamosan pedig a kontinentális jellegnek is. Ennek viszont nyomát sem láttam pl. tavaly, a január végi 2-3 napos kosszavás idõszakot leszámítva.
Hát, mivel a hideg levegõ sûrûbb, mint a meleg levegõ, inkább a hideg indul meg "lefelé", mint a meleg "fölfelé". Utóbbit én inkább csak következménynek tartom, persze minden összefügg mindennel.
Az a baj, hogy nagyon keveset tudunk meg egyes alapvetõ tényezõkrol es kölcsönhatásokról, hogy legalább a tendenciát illetõen úgy-ahogy megbizható szezonális elõreket tudjunk készíteni. De a németek es az olaszok nyilván elõbbre tartanak, mert egy olasz szerver mar valamikor május közepén felvázolt egy lehetséges jellemzõ nyári nyomás-es hõmérséklet elhelyezkedési musztert, ami végül be is jött nagy vonalakban. Szinten a nemet DWD június végen kiadott egy távprognózist, melyben Németországra es általában Közép-Európára nézve marginálisra becsülte a tartósabb száraz meleg idõszakok valószínûséget, ehelyett bárikus mocsarat, gyakori konvektiv csapadékot helyezett kilátásba - ez is beigazolódott . Van tehát példa sikeres szezonális kitekintésekre, ezek mögött minden bizonnyal komoly szakmai tudás rejlik es a metnetre sajnos elég gyakran jellemzõ hosszútávú agnoszticizmust ezt véleményem szerint kellõen megcáfolja (ehhez jön meg a CFS februári, márciusi kiváló teljesítménye, amikor hetekkel elõre jól belõtte a több fokos pozitív anomáliat.
Nagyon tetszett az összegzésed.
Nem lehet az egyenlítõ felõl az Arktisz irányába nyomuló meleg légtömegekrõl, meleg "felhalmozódásról" valamit összerakni, nem lehet ott a kutya elásva?
Nem lehet az egyenlítõ felõl az Arktisz irányába nyomuló meleg légtömegekrõl, meleg "felhalmozódásról" valamit összerakni, nem lehet ott a kutya elásva?
Ezért van a "FELTEHETÕEN" kitétel. Óvatoskodok -az idõjárás, pláne a tavalyi téli félév, megtanított erre. Jelenleg én így látom a dolgokat, és akceptálható indokaim is vannak erre. Azt valóban nem célszerû kijelenteni hónapokkal elõre: ÍGY LESZ!
De azt mondani: HALVÁNY LILA GÕZÖM SINCS RÓLA -az már a másik véglet.
Én egy kifejezetten zord tél lehetõségét sem zárom ki teljesen idén, hiszen elképzelhetõ, az idõjárás végül ilyennel lep meg. Emlékszem, olvastam arról, hogy a tudósok annak idején a rettenetesen hideg 62/63-as telet is enyhének várták még õsszel...
De azt mondani: HALVÁNY LILA GÕZÖM SINCS RÓLA -az már a másik véglet.
Én egy kifejezetten zord tél lehetõségét sem zárom ki teljesen idén, hiszen elképzelhetõ, az idõjárás végül ilyennel lep meg. Emlékszem, olvastam arról, hogy a tudósok annak idején a rettenetesen hideg 62/63-as telet is enyhének várták még õsszel...
Jó, de azért jártatni az agyat csak szabad? Vagy jobb, ha ülünk a fejünkön, mondván: kaotikus rendszer, úgysem tudhatunk semmit elõre...
Egyébként az általad elõadottak nem mondanak 180 fokban ellent az én elképzeléseimnek.
Mert éppen az volt a baj a múlt télen, hogy rettenetesen megerõsödött az amcsi hidegmag, sõt, a nekünk kedvezõ Svalbard-Novaja Zemlja-Észak-Ural hidegpool is mintha "átcsorgott" volna oda.
Az ordas amerikai hidegtömeg elképesztõ módon meghajtotta a nyugati áramlást, melyet az elsorvadt északnyugat-eurázsiai hidegmag csekélyke hõkontrasztja sokáig nem tudott meridionálisra fordítani Nyugat-Eurázsiában. Ezért aztán hiába volt a rekord szibériai hófelhalmozódás, a rajta nyilván kialakult roppant hideg légtömegek nem voltak képesek délnyugat felé fordulni. Tartós zonalitás, kifejezett zonális jelleg mellett a DAI nem mûködik, ahogy lász barátunk nagyon helyesen észrevette.
A DAI használhatóságának alapfeltétele a nagyjából szabályos, "normális" Namias-ciklus, a zonális és a meridionális idõszakok ritmikus váltakozása. Ha valamilyen tényezõ idõközben megzavarja annak mûködését, akkor hiába volt a szeptemberi meridionális áramlási kép meg a korai nagy szibériai hófelhalmozódás, az index nem sokat ér.
Természetesen az egy külön kérdés, vajon miért nem vezetett a rekord szibériai hófelhalmozódás erõs hidegmag kialakulásához. Persze, ehhez tudni kéne, Szibéria melyik részén nézi Hari a hóadatokat.
Hiszen Szibéria igen tág földrajzi fogalom, és Közép és Kelet-Szibériában bizony nagyon jelentõs hidegmagok alakultak ki a múlt télen. A mi telünk sorsát azonban nem ez, hanem a nyugat-szibériai, észak-urali (és a kapcsolt jeges-tengeri területek) idõjárása dönti el.
Egyébként az általad elõadottak nem mondanak 180 fokban ellent az én elképzeléseimnek.
Mert éppen az volt a baj a múlt télen, hogy rettenetesen megerõsödött az amcsi hidegmag, sõt, a nekünk kedvezõ Svalbard-Novaja Zemlja-Észak-Ural hidegpool is mintha "átcsorgott" volna oda.
Az ordas amerikai hidegtömeg elképesztõ módon meghajtotta a nyugati áramlást, melyet az elsorvadt északnyugat-eurázsiai hidegmag csekélyke hõkontrasztja sokáig nem tudott meridionálisra fordítani Nyugat-Eurázsiában. Ezért aztán hiába volt a rekord szibériai hófelhalmozódás, a rajta nyilván kialakult roppant hideg légtömegek nem voltak képesek délnyugat felé fordulni. Tartós zonalitás, kifejezett zonális jelleg mellett a DAI nem mûködik, ahogy lász barátunk nagyon helyesen észrevette.
A DAI használhatóságának alapfeltétele a nagyjából szabályos, "normális" Namias-ciklus, a zonális és a meridionális idõszakok ritmikus váltakozása. Ha valamilyen tényezõ idõközben megzavarja annak mûködését, akkor hiába volt a szeptemberi meridionális áramlási kép meg a korai nagy szibériai hófelhalmozódás, az index nem sokat ér.
Természetesen az egy külön kérdés, vajon miért nem vezetett a rekord szibériai hófelhalmozódás erõs hidegmag kialakulásához. Persze, ehhez tudni kéne, Szibéria melyik részén nézi Hari a hóadatokat.
Hiszen Szibéria igen tág földrajzi fogalom, és Közép és Kelet-Szibériában bizony nagyon jelentõs hidegmagok alakultak ki a múlt télen. A mi telünk sorsát azonban nem ez, hanem a nyugat-szibériai, észak-urali (és a kapcsolt jeges-tengeri területek) idõjárása dönti el.
"Ha már igazi nagy tél feltehetõen nem is lehet idén,...."
Persze definíció kérdése is, hogy mi az a nagy tél (átlaghõm, hócsapadék aránya/mennyisége, legalacsonyabb Tmin-ek számítanak-e vagy más), de elég merész kijelentés ez. Biztosan nem vállalkoznék ilyesmire.
Persze definíció kérdése is, hogy mi az a nagy tél (átlaghõm, hócsapadék aránya/mennyisége, legalacsonyabb Tmin-ek számítanak-e vagy más), de elég merész kijelentés ez. Biztosan nem vállalkoznék ilyesmire.
Teljesen igaz, én is úgy gondolom, hogy a tavalyi tél makrocirkulációs kezdeménye kialakul ugyan, de aztán más irányt vesznek majd a folyamatok. Hogy ismét olyan déliszeles téli félév legyen, mint tavaly volt, az az én meteorológiai érzékem számára is szinte elképzelhetetlen.
A "csúszópályás" medikrõl jut eszembe, amit már délelõtt le akartam írni: ti., hogy a most kialakuló "nyugaton alacsony, északkeleten magas nyomás" alaphelyzet nem feltétlenül eredményez száraz, kifejezetten meleg, déliszeles idõt. Mert elõfordulhat, hogy az atlanti anyaciklonok peremciklonjai "begyûrõdnek" az északkeleti AC alá, így inkább mediciklon-ízû, felhõsebb, csapadékosabb idõjárás jönne szeptemberben, déli helyett keleti, délkeleti szelekkel.
[esõ]
A "csúszópályás" medikrõl jut eszembe, amit már délelõtt le akartam írni: ti., hogy a most kialakuló "nyugaton alacsony, északkeleten magas nyomás" alaphelyzet nem feltétlenül eredményez száraz, kifejezetten meleg, déliszeles idõt. Mert elõfordulhat, hogy az atlanti anyaciklonok peremciklonjai "begyûrõdnek" az északkeleti AC alá, így inkább mediciklon-ízû, felhõsebb, csapadékosabb idõjárás jönne szeptemberben, déli helyett keleti, délkeleti szelekkel.
[esõ]
Hát, arra nincs képesítésem. Érdekel a téma, de nekem más a végzettségem.
Még az jutott eszembe, hogy végeredményben a hidegmagok viselkedése adja a mi telünk rendkívül gyakori "szendvics" jellegét is. Még rosszul fejlõdõ északnyugat-eurázsiai hidegmag is létrehoz tél elejére akkora hõkontrasztot, mely révén minket is érintõ hidegelárasztás éri Európát. De ezzel ki is fújt a dolog: csak január végére, február elejére képes a tartós nyugati áramlás összegyûjteni északkeleten annyi hideglevegõt, hogy ismét legyen hidegbetörés, és valami téli formája az idõjárásnak országunkban.
Egyébként a tavalyi télnek is volt szendvicsjellege a november végi, december eleji, majd a január végi hideggel, közte enyheséggel.
Jobban regenerálódó hidegpool mellett a szélsõ "hideg kenyérszeletek" idõben vastagodnak, a belsõ enyhe "töltelék" vékonyodik. De sokszor kifejezetten hideg teleken is megfigyelhetõ a szendvicselrendezõdés, karácsony körüli enyhüléssel.
Úgy tûnik, idén is szendvicstelünk lesz. Nem feltétlenül rossz az. Pl. az 1983/84-es télen egy november közepétõl december közepéig tartó jobbára száraz, fagyos idõszakkal indítottunk. Nemcsak a kisebb tavak, bányatavak fagytak be, de a Balatonon is lehetett korizni december elején. Aztán menetrendszerûen megjött a napfordulós enyhülés, enyhe volt a karácsony és az újév. Az enyheség január közepéig tartott, de a harmadik dekád már havas volt. Utána egész februárban havak, hidegek. 
Ez a tél is egy emlékezetes enyhét követett: az 1982/83-ast. Ha már igazi nagy tél feltehetõen nem is lehet idén, egy ilyen "szendvicset" elfogadnék.
Még az jutott eszembe, hogy végeredményben a hidegmagok viselkedése adja a mi telünk rendkívül gyakori "szendvics" jellegét is. Még rosszul fejlõdõ északnyugat-eurázsiai hidegmag is létrehoz tél elejére akkora hõkontrasztot, mely révén minket is érintõ hidegelárasztás éri Európát. De ezzel ki is fújt a dolog: csak január végére, február elejére képes a tartós nyugati áramlás összegyûjteni északkeleten annyi hideglevegõt, hogy ismét legyen hidegbetörés, és valami téli formája az idõjárásnak országunkban.
Egyébként a tavalyi télnek is volt szendvicsjellege a november végi, december eleji, majd a január végi hideggel, közte enyheséggel.
Jobban regenerálódó hidegpool mellett a szélsõ "hideg kenyérszeletek" idõben vastagodnak, a belsõ enyhe "töltelék" vékonyodik. De sokszor kifejezetten hideg teleken is megfigyelhetõ a szendvicselrendezõdés, karácsony körüli enyhüléssel.
Úgy tûnik, idén is szendvicstelünk lesz. Nem feltétlenül rossz az. Pl. az 1983/84-es télen egy november közepétõl december közepéig tartó jobbára száraz, fagyos idõszakkal indítottunk. Nemcsak a kisebb tavak, bányatavak fagytak be, de a Balatonon is lehetett korizni december elején. Aztán menetrendszerûen megjött a napfordulós enyhülés, enyhe volt a karácsony és az újév. Az enyheség január közepéig tartott, de a harmadik dekád már havas volt. Utána egész februárban havak, hidegek.
Ez a tél is egy emlékezetes enyhét követett: az 1982/83-ast. Ha már igazi nagy tél feltehetõen nem is lehet idén, egy ilyen "szendvicset" elfogadnék.
Szóval, a folytatás: ezek a hidegmagok bizonyos mértékig antagonizmusban állnak egymással, és idõben is "libikóka játékot" játszanak. Ezzel magyarázható a téli idõjárás nagyon jellegzetes reciprocitása Európa és Észak-Amerika között, és a mi téli idõjárásunk olyan szingularitásai, mint a karácsonyi hóolvadás ill. az azt követõ határozott lehûlés január elején, közepén.
Tipikusnak mondható ugyanis nálunk egy tél eleji hideg epizód november végén, december elején, amit határozott enyhülés követ a napforduló környékén -hogy aztán jobb fajta teleken januárra újra megjöjjön a hideg, a hó. Ennek valószínû magyarázata a "két hidegmag" teória fényében a következõ:
elõször a szibériai (tulajdonképp északnyugat-eurázsiai, nyugat-szibériai, Észak-Ural környéki) hidegmag erõsödik meg, itt lesz elégséges a hõkontraszt a hidegleszakadáshoz. Azért tesz szert kezdetben elõnyre az eurázsiai hidegtömeg az észak-amerikaival szemben, mert Eurázsia nagyobb területû kontinens Észak-Amerikánál, és a szárazföld lehûlése gyorsabb a tengereknél.
Ez a hidegleszakadás éri el nagyon gyakran Európa középsõ területeit november közepén, második felében (ritkábban már a hónap elején is) Azonban a hidegleszakadással járó hõtranszport erõsen lecsökkenti a hõkontrasztot, az északnyugat-eurázsiai hidegpool egy idõre "akcióképtelenné" válik, ami a stabil örvényesedést, meridionálisba váltást illeti. Ezenközben az észak-amerikai hidegmag behozza lemaradását, a napforduló környékén már rendkívül fejlett tud lenni. Emiatt a hemiszférikus hõkontraszt nagyon kiélezõdik, felgyorsulnak a nyugati áramlások. Innen a téli napforduló jellegzetes makrofelállása: Észak-Amerikára szakadó hideg, Európában dühöngõ zonalitás. A nyugati áramlási szalagot az eurázsiai hidegpool, éppen mert tél elején "ellõtte a puskaporát", lenullázta a hõkontrasztot, egy ideig nem képes meridionálissá görbíteni.
Viszont normális fejlettségû, nem csökevényes északnyugat-eurázsiai hidegmag ilyenkor elég gyorsan regenerálódik, hiszen a zonális áramlások egy idõre lehetetlenné teszik az észak-déli hõcserét.
A hõkontraszt hamarosan erõsen kiélezõdik kontinensünk környékén, és január elején újra ránk szakad a sarki (szárazföldi) hideg.
A DAI használhatósága is kitûnõen magyarázható a két hidegmaggal. Negatív indexérték (hideg télelõ) akkor áll elõ, ha fejlett, és regenerálódásra hajlamos az északnyugat-eurázsiai hidegmag. A Namias ciklus ilyenkor, nagy hõkontraszt mellett "mûködik jól" Gyenge hidegmag mellett a ciklus elkent, nehezen fogható meg. Tehát, fejlett hidegmag mellett le is szakad a hideglevegõ, korán, és akár ismétlõdõ jelleggel. Ekkor hátoldali-ciklonális, hûvös, szeles, viszonylag csapadékos nálunk a szeptember és október eleje. A Namias-ciklus átlagos idõtartama 4-6 hét, azaz a szeptemberi meridionális fázis éppen novemberre tér vissza, méghozzá masszívan. Ezért aztán a tél eleje hideg, gyakran havas. Ha gyenge, rosszul regenerálódó a hidegpool az illetõ szezonban, úgy a szeptemberi meridionalitás sem jön létre (hanem elõoldal, AC van) illetõleg a november végi, december eleji erõs,tartós lehûlés is elmarad.
Fentiekbõl érthetõ, miért tényezõje a DAI-nak a korai szibériai hófelhalmozódás. Hiszen a sok hó a hidegmag kialakulását segíti, a hidegmag pedig a szeptemberi hátoldali helyzetet nálunk. A két tényezõ, azaz a szeptemberi makrocirkuláció és a szibériai korai hófelhalmozódás között Hari szerint is korreláció van, ha nem is nagyon erõs.
Tulajdonképp a DAI elmélete megadja a kulcsot latolgatásainkhoz. Az északnyugat-eurázsiai (és az észak-amerikai) hidegmag kifejlõdési, regenerálódási hajlam, -úgy tûnik- tartós, változatlan dolog. Jellemzõ az illetõ téli félévre. E hajlam csírái már nyár legvégén, õsz legelején tetten érhetõk. Tehát, már most érdemes figyelni, hogy a sarki hidegbázis kezdõdõ növekedése hol erõs: az amerikai arktikus szigetvilágban, avagy Északnyugat-Szibériában (és a kapcsolt jeges-tengeri területeken)
Esetleg mindkét helyen -bár ez, ahogy említettem, ritka.
Honnan vesszük észre, hogy jól(vagy rosszul) fejlõdik az illetõ hidegmag? Gondolhatunk a magasban elhelyezkedõ levegõ hõmérsékletére, de még sokkal jobb, ha a makrocirkuláció jellegét figyeljük Európában, és Észak-Amerikában. Ha fejlõdik a mag, és ezért kiélezõdik a hõkontraszt, akkor leszakad a hideg, ciklonok képzõdnek alacsonyabb szélességeken is.
És itt van a bökkenõ! Nézzük Észak-Amerikát 180 óránál:
Link
Rengeteg hideglevegõ a szubarktikus régióban, alacsony szélességen elhelyezkedõ cikloncentrum, az 5 fokos, sõt a 0 fokos T850 izoterma is elég mélyen benyomul az USA területére.
Eközben Európa:
Link
Anticiklon-öv a kontinens északi fele felett, a nyugatik áramlásos zóna messze északon, és nincs nyoma polárfronti expanziónak, hidegleszakadásnak. A nullás és az ötös izoterma egyaránt csupán fenn északon látható.
Északi hemiszféra szintén 180 óránál:
Link
Link
Észak-Amerikába meridionális cirkuláciõ révén benyomuló hideg légtömegek, míg Európa térségében északi zonalitás, északon maradó, expanziós hajlam nélküli sarki hideggel.
Ez a kép szeptember elején már elég súlyos. Az északnyugat-eurázsiai hidegpool renyhe fejlõdésére utalhat. Néhány hete még Európához volt közelebb a hideg, de most, ahogy a sarkvidék lehûlése megkezdõdött, hirtelen a tavalyihoz hasonló bárikus és hõmérséklet-eloszlás kezd megjelenni.
Lehet, az idõjárás tényleg az egy évvel ezelõtti úton jár majd? Bizonyos jelek erre mutatnak.
De persze könnyen elképzelhetõ, hogy egy ideig ezt az utat követik a folyamatok, majd váratlanul letérnek róla. A magam részérõl ez utóbbit valószínûsítem.
Tipikusnak mondható ugyanis nálunk egy tél eleji hideg epizód november végén, december elején, amit határozott enyhülés követ a napforduló környékén -hogy aztán jobb fajta teleken januárra újra megjöjjön a hideg, a hó. Ennek valószínû magyarázata a "két hidegmag" teória fényében a következõ:
elõször a szibériai (tulajdonképp északnyugat-eurázsiai, nyugat-szibériai, Észak-Ural környéki) hidegmag erõsödik meg, itt lesz elégséges a hõkontraszt a hidegleszakadáshoz. Azért tesz szert kezdetben elõnyre az eurázsiai hidegtömeg az észak-amerikaival szemben, mert Eurázsia nagyobb területû kontinens Észak-Amerikánál, és a szárazföld lehûlése gyorsabb a tengereknél.
Ez a hidegleszakadás éri el nagyon gyakran Európa középsõ területeit november közepén, második felében (ritkábban már a hónap elején is) Azonban a hidegleszakadással járó hõtranszport erõsen lecsökkenti a hõkontrasztot, az északnyugat-eurázsiai hidegpool egy idõre "akcióképtelenné" válik, ami a stabil örvényesedést, meridionálisba váltást illeti. Ezenközben az észak-amerikai hidegmag behozza lemaradását, a napforduló környékén már rendkívül fejlett tud lenni. Emiatt a hemiszférikus hõkontraszt nagyon kiélezõdik, felgyorsulnak a nyugati áramlások. Innen a téli napforduló jellegzetes makrofelállása: Észak-Amerikára szakadó hideg, Európában dühöngõ zonalitás. A nyugati áramlási szalagot az eurázsiai hidegpool, éppen mert tél elején "ellõtte a puskaporát", lenullázta a hõkontrasztot, egy ideig nem képes meridionálissá görbíteni.
Viszont normális fejlettségû, nem csökevényes északnyugat-eurázsiai hidegmag ilyenkor elég gyorsan regenerálódik, hiszen a zonális áramlások egy idõre lehetetlenné teszik az észak-déli hõcserét.
A hõkontraszt hamarosan erõsen kiélezõdik kontinensünk környékén, és január elején újra ránk szakad a sarki (szárazföldi) hideg.
A DAI használhatósága is kitûnõen magyarázható a két hidegmaggal. Negatív indexérték (hideg télelõ) akkor áll elõ, ha fejlett, és regenerálódásra hajlamos az északnyugat-eurázsiai hidegmag. A Namias ciklus ilyenkor, nagy hõkontraszt mellett "mûködik jól" Gyenge hidegmag mellett a ciklus elkent, nehezen fogható meg. Tehát, fejlett hidegmag mellett le is szakad a hideglevegõ, korán, és akár ismétlõdõ jelleggel. Ekkor hátoldali-ciklonális, hûvös, szeles, viszonylag csapadékos nálunk a szeptember és október eleje. A Namias-ciklus átlagos idõtartama 4-6 hét, azaz a szeptemberi meridionális fázis éppen novemberre tér vissza, méghozzá masszívan. Ezért aztán a tél eleje hideg, gyakran havas. Ha gyenge, rosszul regenerálódó a hidegpool az illetõ szezonban, úgy a szeptemberi meridionalitás sem jön létre (hanem elõoldal, AC van) illetõleg a november végi, december eleji erõs,tartós lehûlés is elmarad.
Fentiekbõl érthetõ, miért tényezõje a DAI-nak a korai szibériai hófelhalmozódás. Hiszen a sok hó a hidegmag kialakulását segíti, a hidegmag pedig a szeptemberi hátoldali helyzetet nálunk. A két tényezõ, azaz a szeptemberi makrocirkuláció és a szibériai korai hófelhalmozódás között Hari szerint is korreláció van, ha nem is nagyon erõs.
Tulajdonképp a DAI elmélete megadja a kulcsot latolgatásainkhoz. Az északnyugat-eurázsiai (és az észak-amerikai) hidegmag kifejlõdési, regenerálódási hajlam, -úgy tûnik- tartós, változatlan dolog. Jellemzõ az illetõ téli félévre. E hajlam csírái már nyár legvégén, õsz legelején tetten érhetõk. Tehát, már most érdemes figyelni, hogy a sarki hidegbázis kezdõdõ növekedése hol erõs: az amerikai arktikus szigetvilágban, avagy Északnyugat-Szibériában (és a kapcsolt jeges-tengeri területeken)
Esetleg mindkét helyen -bár ez, ahogy említettem, ritka.
Honnan vesszük észre, hogy jól(vagy rosszul) fejlõdik az illetõ hidegmag? Gondolhatunk a magasban elhelyezkedõ levegõ hõmérsékletére, de még sokkal jobb, ha a makrocirkuláció jellegét figyeljük Európában, és Észak-Amerikában. Ha fejlõdik a mag, és ezért kiélezõdik a hõkontraszt, akkor leszakad a hideg, ciklonok képzõdnek alacsonyabb szélességeken is.
És itt van a bökkenõ! Nézzük Észak-Amerikát 180 óránál:
Link
Rengeteg hideglevegõ a szubarktikus régióban, alacsony szélességen elhelyezkedõ cikloncentrum, az 5 fokos, sõt a 0 fokos T850 izoterma is elég mélyen benyomul az USA területére.
Eközben Európa:
Link
Anticiklon-öv a kontinens északi fele felett, a nyugatik áramlásos zóna messze északon, és nincs nyoma polárfronti expanziónak, hidegleszakadásnak. A nullás és az ötös izoterma egyaránt csupán fenn északon látható.
Északi hemiszféra szintén 180 óránál:
Link
Link
Észak-Amerikába meridionális cirkuláciõ révén benyomuló hideg légtömegek, míg Európa térségében északi zonalitás, északon maradó, expanziós hajlam nélküli sarki hideggel.
Ez a kép szeptember elején már elég súlyos. Az északnyugat-eurázsiai hidegpool renyhe fejlõdésére utalhat. Néhány hete még Európához volt közelebb a hideg, de most, ahogy a sarkvidék lehûlése megkezdõdött, hirtelen a tavalyihoz hasonló bárikus és hõmérséklet-eloszlás kezd megjelenni.
Lehet, az idõjárás tényleg az egy évvel ezelõtti úton jár majd? Bizonyos jelek erre mutatnak.
De persze könnyen elképzelhetõ, hogy egy ideig ezt az utat követik a folyamatok, majd váratlanul letérnek róla. A magam részérõl ez utóbbit valószínûsítem.
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Feketén fehéren a karácsonyról
Időjárás-változás | 2025-12-21 10:00
Szabályzat