Ho-ho-hóváró

Számomra az igazi nyár valahol 2003 nyári idõszakánál kezdõdik! Tudom, hogy sokan bolondnak tartanának, ha ezt tudnák, de én akkor érzem igazán elememben magam. Igazából számomra még a 2012-es nyár sem volt egy nagy durranás. Na jó, azért az szép volt! Persze az estéimet én is panelban töltöm, szóval ismerem az ilyen nyarak árnyoldalát is. De ahogy kint a Nap hevében forr a vérem, az mindenért kárpótol.

Idén legalább nem olyan csúnyán romlik el az idõ az ünnepre, mint tavaly. Igaz az nem hozott szinte semmi esõt, de a gyászos hangulata mindmáig emlékezetes, mert aznap zárult le a forró idõszak. Most meg nincs mit "siratni".

Ettõl szép a világ. Sokan sokfélét gondolunk ugyanarról.
Én azt díjaznám ha a 20.-ai esti programot nem csapná szét a front Rétságon.

Pedig sajnálhatod; az ABBA-Film 1978-ban a balatonföldvári kertmoziban hatalmas zivatarban hatalmas élmény volt

Fiatalok, kár, hogy nem láttátok a 70-es évek nyarait, mikor fõszezonban, a Balatonon úgy kellett imádkozni pár nap strandidõért... [esõ] [esõ]
Ha láttátok volna, most másképp nyilatkoznátok.
A mi klimatikus helyzetünkben, hacsak nincs masszív, forró-száraz levegõ beáramlás Észak-Afrika felõl, nyáron a gomolyfelhõs ég, délutáni szórványos záporok, zivatarok elõfordulása természetes dolog. A sivatagi kék ég pár cirrusszal, ezer ágra sütõ nappal, 38 fokkal ellenben nem!
Elmondom, hogyan kertmoziztunk mi a csopaki strandon nyári szezonban a hetvenes évek közepén, második felében. Fenekünk alatt jó meleg kispárna, és plédekbe voltunk burkolózva. Elõadás közben északnyugatról, északról állandóan villogott az ég, néhányszor záport is kaptunk. Ja, és tombolt a balatoni "fõszél" a Veszprémi-fennsík felõl. Nem volt nagy meleg, az biztos! Ilyen volt legtöbbször a kertmozi-nézés.
Az a konklúzió fogamzódott meg bennem az idei nyárról, hogy a kerti növényeimnek, fáimnak és cserjéimnek most nem kellett az életükért küzdeniük a 35 fokos szárazságban, mint jó néhány nyáron a közelmúltban. Akkor csak a mindennapos öntözésnek volt köszönhetõ, hogy nem száradt ki dísznövényeim többsége. A fû sokszor olyan száraz, sárga volt, mint a szavannán száraz évszakban. A szántókon a kukorica, napraforgó igen sokfelé teljesen kisülve már augusztusban.
Idén nem kellett öntözni a kertben, mégis minden gyönyörû zöld. A mezõgazdasági haszonnövények a határban úgyszintén.
A házam tetõterében is végig lehetett aludni, nem kellett leköltözni a földszintre a 30 fokra hevülõ szobalevegõ miatt (klímaberendezést elvbõl nem tartok)
Szóval, egyetértek az elõttem szólóval: az ember jó szívvel elviselte a fülledtséget, mert az még mindig jobban bírható, mint száraz levegõben a perzselõ napsütés, 35, 35+ fokos butító délutáni hõségben. Az ilyen szupernyárra, "ötödik évszakra" semmi szükség, az tényleg nem fehér embernek való idõjárás. Ha az életben többet nem látnám, se sírnék utána.