Meteorológiai társalgó

Igenis, minden megértve... Az általad leírtakat elfogadom. Azért zárójelben megjegyzem, láttam olyan filmet is, melyen a fickó talán 100-150 méterrõl videózta a szántóföldön az égig érõ, porral telt, vadul forgó tornádó-tölcsért -mint egy törpe a gonosz óriás lába elõtt. Azért az ilyesmi virtuskodás, veszélykeresés a szememben. Halott kutató nem jó kutató!
Utolsó mondatod humorosan hangzik, holott keserû és nagyon igaz irónia.
A magyar lélekre jellemzõ, hogy sokáig tudomást se vesz egy problémáról. Aztán hirtelen feleszmél, és akkor meg túllihegi a dolgokat -mi csak a ló két oldalát ismerjük, sehogy sem tudunk középen, nyeregben maradni.
Egyébként az archív kép nem a híres biatorbágyi tornádó pusztítását mutatja?

Annyit nem ér egyik viharvadászat sem

Dávid:

Dehogynem! Nem ugyanaz a kettõ.

Nano: vagy beszívjuk a tornádót, aztán ennyi.

Üldözés közben 1-2 percen belül biztosan lesz legalább egy EDGE ami a guglit "meghajtja" Vagy arrébb megyünk, ha már egyszer annyira segíteni akarunk

Akkó telefonálni se nagyon tudsz, tehát probléma megoldva.

Osztany ha nincs mobilnyet? Vidéken nem mindenütt tökéletes a lefedettésg és akkor még finom voltam.

Gugli - beír: "tûzoltóság Bivalyröcsöge" (vagy "tûzoltóság a leközelebbi város )

Próbából beírtam néhány alföldi kis/közepes várost és örömmel láttam, hogy mûködik

Na ja, de mondjuk épp az autóban ülsz Bivalyröcsöge és Kitrákottyfalva között, akkor honnan tudod a helyi tûzoltóság számát?

Én ilyenkor tuti a helyi önkéntes tûzoltókat hívnám. /Persze ha vannak. Nálunk pl. vannak./

A kármentésen kívül persze õk sem tudnak sok dolgot tenni, de lehet hogy még valakit idõben ki tudnak szedni kocsiból / rom alól.
Ráadásul tudnak gyorsan infót juttatni a katvédnek.

Pedig õket is a tudományos érdeklõdés hajtja.

1. Már az maga a tudomány fejlesztése, hogy milyen gyakran tudnak ott lenni, ahol végül kialakulnak a hevesebb események - elõrejelzés.

2. Fotók, videók, akár egy tornádó belsejébõl, többet érhet, mint egy elméleti alapon lefuttatott számítógépes szimuláció - a folyamatok pontosabb megismerése.

3. Plusz pl. a Reed Timmer-ék is mindenféle mérõmûszert "belehajigáltak" már szupercellába, tornádóba, amik megint csak olyan adatokat szolgáltathatnak, amit a radar legfeljebb becsülni tud - a folyamatok pontosabb megismerése.

4. Az USA-ban a viharvadászok nagy része ún. "storm spotter"-ként is funkcionál, ami azt jelenti, hogy ha pl. tornádót látnak valahol, akkor már hívják is telefonon az arra illetékes szerveket, akik aztán riasztják a közelben élõ lakosságot - életvédelem.

Szóval a viharvadászat azért jóval nagyobb jelentõségû tevékenység az extrém sportoknál, annak ellenére vagy azzal együtt, hogy ezt is fanatikusan élvezik mûvelõi.

Európában persze nincsenek olyan gyakran pusztító tornádók, hogy a tengerentúli mintához hasonló rendszert építsenek ki. Amit viszont nem szabad elfelejteni, hogy ha valami nem gyakori, attól még elõfordulhat!

Sajnos hazánknak is "szüksége van" van még valami szörnyûségre, aug. 20. emléke gyorsan halványul az emberek fejében. Mondjuk az még nem is volt egy extra vihar, egyszerûen csak túl sok ember volt egy helyen. Ha az a szupercella egy átlagos hétköznap jön, sérült nem lett volna, nemhogy halottak.

De volt már kis országunkban F4-es, "mile wide tornado" és semmi akadálya nincs, hogy újra legyen...

Nem is olyan rég kérdeztem az OMSZ egyik veszélyjelzõjét, hogy ha ne adj' isten tornádót látnék valahol, akkor kit kellene errõl értesítenem? Nem tudott rá egyértelmû választ adni...ma Magyarországon nincs olyan hatósági szerv, akit ilyen esetben felhívhatnál, hogy gyorsan intézkedjen! Felhívnám a katasztrófavédelmet, szerintem félórás ide-oda telefonálgatásba torkollana az egész, értem meg már küldenék a rendõrséget, hogy ugyan ne telefonbetyárkodjak már...

Bezony!

Gyakran túlreagálják a dolgokat, mint mûsorszereplõk. Sõt néha éjjelnappalbudapest feelingje van mikor veszekednek. De ne feledkezzünk meg a háttérben zajló komoly információszolgáltatásról.

Egy idõben sok amerikai viharvadász mûsort néztem. Hát, azok a pasik akik ezekben szerepeltek, nem úgy néztek ki, mint akiket a tudományos érdeklõdés hajt.
Mindamellett megengedem, nyilván van sok okos viharvadász is, aki szenvedélyének való hódolás mellett nagyon hasznos megfigyeléseket tesz, ezzel segíti az elõrejelzést.

A vadászat tudományos célt szolgál. Sõt, még többet is... Az amiknál az idõben kiadott "tornado watch/warning" életeteket menthet... Ezt ne feledd!

Itt fõleg az "ámerikai" tornádós viharvadászatra gondoltam. Nálunk általában jóval jámborabb szórakozás a cellák megközelítése. Ahogy mondtam, egyszer már én is majdnem elindultam autóval SC nézõbe.

"Én rendkívüli ellenszenvvel viseltetek az ilyen discovery-s meg Reed Timmer féle viharvadászok iránt."

Ha szereted az idõjárást, a meteorológiát, ha szereted a természet szépségeit, akkor ha eljönnél velünk egy sikeres viharvadászatra, megváltozna a véleményed!
Azon túl, hogy elképesztõ látványban van részünk, minden egyes viharvadászatkor új dolgot tanulunk a zivatarok mûködésérõl.
A viharvadászat közbeni hangulat meg olyan, hogy kegyetlen!
Most rohanok, nincs idõm részletezni, de nagyon jó dolog viharvadászni!
Tudom, mert voltam már párszor!

Thermometer!
Nincs jobban kockára téve az életünk viharvadászat közben, mint amikor vezetsz 200 km-t, felszállsz egy buszra vagy akár egy repülõre.

A szupercellákban a természet legpusztítóbb erõinek némelyike szabadul el. Szép, hogy az autó, mellyel a vadászok megközelítik, Faraday-kalitka. De a megvadult cellában kiszámíthatatlan dolgok történhetnek: szemtanú számolt be arról például, hogy az 1972 májusi balatonfüredi vihar alkalmával egy kilós jégdarabot is találtak... És akkor még nem beszéltünk a tornádóról, ami nálunk is elõfordulhat.
A viharvadászat jórészt szenvedély, a veszély keresése, az "adrenalinfröccs" igénylése, éppúgy, mint az alpinizmus, a rafting, és a hasonló extrém sportok.
Nem mondom, nekem is volt már ingerenciám a radaron látott zivatarcella alá való autókázásra. Végül nem indultam el. Olyan viszont elõfordult, hogy a feleségemmel a Bakonyban autózva különbözõ mellékutakon szisztematikusan kikerültük a zivatarcella legcsúnyábbnak (szebbnek?) imponáló részét.
Ha meglátnám a távolban a tornádótölcsért, megpróbálnék minél rövidebb idõ alatt minél messzebb kerülni tõle. Láttam egy viharvadász videót, mely azt mutatta, hogy a vadászok autója elõtt a tornádó nagyjából merõlegesen keresztezte a mûutat. Az emberek nem álltak meg, nem fordultak vissza. Szerencséjük volt: elkerülték a találkozást.
Lehetnek olyan szituációk, mikor lehet, sõt kell is kockáztatni az életünket. Az élet értelmetlen kockára tétele ugyanakkor a legnagyobb marhaság.

Valahogy én is így szoktam csinálni, csak én a város határainál mozgok. Eddig én sem kerültem bajba (egyszer egy nagyobb ág pottyant le mellettem). A legtöbb esetben van fedezék a közelben - felüljáró, benzinkút stb. de ha az ember tudja mikor, mire kell figyelni, akkor lesznek jó felvételek és megázni sem fogunk.

Én mindig biciklivel megyek "viharvadászni", de egyrészt sosem megyek el nagyon messze a falutól, másrészt mindig tudom, mikor kell elkezdeni "visszavonulni". Eddig mindössze egyszer áztam meg, akkor azért, mert pont felettem alakult ki egy zápor az általam megfigyelt zivatar elõtt. Tudom, hogy nem veszélytelen, de ha valaki ésszerûen csinálja, szerintem elég kicsi az esélye, hogy baja legyen. Persze ez azzal jár, hogy a nagyobb látványról (pl. egy peremfelhõ megérkezése) gyakran le kell mondani. Azt nem hinném, hogy a biciklibe nagyobb eséllyel csapna bele a villám, mint a környezetében bármibe, fõleg ha mozgásban vagyok vele.

Nem tudom. Egy majdnem találatról van egy kis történet itt: Link

De az biztos, hogy nem a "hivatásos" viharvadászokon múlt, ha még nem volt ilyen eset. Én rendkívüli ellenszenvvel viseltetek az ilyen discovery-s meg Reed Timmer féle viharvadászok iránt.

Nanovich: nem tudom, hogy mit látsz bele a biciklis megjegyzésembe, valószínûleg nem azt, amit én, tudniillik, hogy egy kerékpárral nem lehet elég gyorsan megpucolni egy közeledõ vihar elõl, és ráadásul Faraday kalitkaként sem viselkedik egy személygépkocsival ellentétben. Valóban, hozzáírhattam volna, hogy gyalog sem ajánlott viharvadászni.

Nem, ilyen még nem történt. A zivatar felismeri a szerelmesét

Tényleg, elõfordult valaha és valahol, hogy "hivatásos" viharvadászt agyonvágott a villám?

Igen. Az oregedo/tavolodo zivatarcella eseteben egy meghatarozott ponton a pozitiv lecsapok szama noni fog. Ez egyszeruen a pozitiv toltesek eloszlasa miatt van igy (a pozitiv toltesek az ullo regiojaba koncentralodnak), oregedo cella eseten anegativ toltesgocok felszamolodasa miatt.

Észrevettem, hogy van a villámlásnak egy különös, viszonylag ritka formája. Átlagos zivatarban a megfigyelõtõl legkülönbözõbb távolságokra villámlik -úgy értem, közeli lecsapókat azonnal is követhet olyan távoli villám, hogy a mennydörgés hosszú másodpercek múlva hallatszik csak. És viszont.
Néha viszont elõfordul, hogy egy ideig csak közeli lecsapók vannak, viszont ezek "földrengetõ" erejûek. Érdekes módon néha csaknem szabályos idõközönként követik egymást. Köztük fél-egyperces vészjósló csend, aztán megint a "bombarobbanás"!
Ezek lennének a pozitiv lecsapók?

Sok tevhit elhangzott az utobbi villamos hozzaszolasokban megint, de ez a biciklis mindent vitt Ha gep elott leszek es nem telefonon kell szerencsetlenkednem, akkor majd kifejtem bovebben is

Ez valóban pontosan így van, ugyanakkor én továbbra is óvakodnék egyrészt attól, hogy ránézésre, érzésre próbáljuk meghatározni egy villám polaritását, én legalábbis nem rendelkezem ehhez szükségess érzékszervvel, másrészt én nem sugallnám semmiképpen sem, hogy egy zivatar addigi villamos aktivitásából lehet kellõ pontossággal következtetni a továbbiakra is. Lehet, hogy az elsõ pozitív villám téged fog eltrafálni.

Ebben a témában nem tartom jónak a kép árnyalását, vagyis kisebb veszély - nagyobb veszély osztályozásokat, mert a kevésbé szabálytûrõ személyiségeknek fals biztonságérzetet adhat, ami vakmerõbb magatartáshoz és így tragédiához vezethet. Most olyan szituációkról van szó, ahol se autó, se ház, se semmi a közelben, vélhetõen internet se; egy zivatart csak személyesen megfigyelve igen szubjektív benyomások ébrednek az emberben, eleve nem szabad mérlegelni, pláne, hogy vélhetõen megalapozatlan döntést hozna az ember.

Viharvadászni meg tilos biciklivel menni, ez, azt hiszem, alapszabály.

Egyébként alapvetõen akkor kell igazán félni, ha sok pozitív lecsapót szór a vihar, mivel az csak mintegy 40%-ban(!) "veszi igénybe" a magas, kiálló tereptárgyakat (BME Nagyfesz-laborban volt erre kísérlet, ahol ezt statisztikailag kimérték). Pontosabban ennyi esetben csap a tágabb környék legmagasabb pontjába, a többi alkalommal alacsonyabb tereptárgyakba, néha pedig a "puszta földbe". Szóval ha nagyon hangos, lilás fényû, vastag lecsapók vannak, akkor az ember fokozott veszélyben van, nagyságrendekkel nagyobb veszélyben, mint egy negatívakat szóró zivatarnál, ami kb. 98%-ban a legmagasabb tárgyba csap bele.

Az volt a gond, hogy elõttünk 10 méterre volt egy tó, közvetlen mögöttünk és mellettünk pedig erdõ. Biciklivel mentünk ki fotózni, és nem indultunk el idõben vissza. Az út maga nem lett volna több 2 percnél, de sajnos nem indultunk el idõben vissza, így pedig nem mertük megkockáztatni az utat..
Egyébként igazad van, sok "bonyodalommal" járhat egy villámcsapás, de ez azért szerintem nem ilyen egyszerû. Ok nélkül nem történnek dolgok.
Amúgy ha másra nem, akkor arra jó volt, hogy megtapasztalja az ember a természet erejét. Eléggé elszakadtunk tõle, így érdekes volt megélni, hogy az igazi hatalom sosem a mi kezünkben lesz.

A múlt hét vasárnap esti zivatarláncot a soltvadkerti tóparton vártuk a haverommal és nem csalódtunk, hogy kimentünk. Ahogy közeledett, elég gyengének tûnt, alig villámlott, igaz akkor jó nagyokat. Aztán ahogy közeledett úgy durvult be, folyamatosan lecsapózott. Mi persze elfelejtettünk hazamenni, sõt felmentünk egy kilátóba... Ekkor jöttünk rá, hogy elég buták vagyunk, hogy kint maradtunk. Ahogy odaért, lementünk a kilátó alá, lekuporodtunk, és figyeltük, ahogy csapkod a környékbeli fákba és egyet a tóba. Mondanom sem kell, nagyon féltem, viszont az élményt sosem felejtem el.
Link
A fenti linken az utolsó 10 kép készült a viharról (villámokról). Facebookos képek.