Én is... Úgy értettem, hogy ez már számomra túl van azon a határon, amire ésszerű magyarázatot tudok találni.

Az a baj, hogy mostanában már tényleg nincs miről írni, társalogni. Ha beírja az ember a valós helyzetet, akkor síránkozónak titulálják. Ha a kilátásokról ír, akkor pedig vészmadár és örök pesszimista.
Én tényleg kezdek ebbe belefásulni és már bizakodni sem tudok, úgyhogy gondolkozom rajta, hogy önkéntes száműzetésbe vonulok addig, amíg nem változik ez az ótvar nihil. Legalább egy kis örömöt okoznék vele néhány kollégának. nevet