A mai délutánt a a szőnyi Duna-parton töltöttük. Tüzet raktunk az uszadék ágakból, kávét főztünk, a gyerekek meg a vízparton pücskörésztek. Összegyűjtöttek vagy fél köbméter színes kavicsot, meg kagylóhéjat. Már alkonyodott, mikor nagy nehezen rászántuk magunkat a hazatérésre. A Duna akkor volt a legszebb, a színe olyan volt, mint a barackfa virágáé. A legérdekesebb az volt, hogy nem is fáztunk. A rövidgatya-pólós idő sötétedésig kitartott.