Ismét egy beteg este előtt állunk...
Amikor az agyam által feldolgozott látvány valahogy nem fog összepasszolni a hőérzékelésért felelős receptorokkal és az egyéb érzékelésekkel. Este, amikor a pulyák már elaludtak, kimegyek majd a teraszra egy pohár rozéfröccsel. Hangosan csörömpölnek majd a lombszöcskék a sötét som bokrokon, csendesen ciripelnek majd párjukat keresve a tücskök, szuszog a sün a lombok között, koppan a bábjából ébredve frissen szárnyra kelt ügyetlen rózsabogár a télikert üvegén és szinte hálálkodva pirreg valahol a kert eldugott sarkában a zöld varangy, amiért ma este is bőségesen öntöztem a kertet. Hahajj!! Hát hogyne öntöztem volna?! Hiszen anélkül már csak a ropogós száraz szénát nézhetném az egész kertben, amit még egy betanuló szamár sem szívesen ropogtatna, lévén hogy hamarabb kiszáradt volna, mintsem ízletessé nőtt volt. Leülök a székre, kortyolok egy nagyot a párától gyöngyöző pohárból, hátradőlök a székben, mint egy várúr, de valami kényelmetlen feszengés vesz rajtam erőt. Valami nem jaoú...! Mire ezt kigondolom, a homlokomon már gyorsan hízó cseppek csillannak meg a sarlócska Hold fényében. Ránézek a hőmérőre. 30,2 fok.... este 10-kor....HABKIBM! Bemegyek a hűtőhöz, ráhajítok 2 jégkockát és még 2 decit a fröcssire, majd izzadtan csapom be magam mögött az ajtót és egy hondurasi szivarra gyújtok. Ma úgysem lesz szellőztetés.....  Közben ahogy elbágyaszt és megölel az etyeki finomság, álmodozva gondolok majd a holnapi napra....

beillesztett kép