Sikerült kifogni kétórányi napsütést Kunszentmiklóson.  Igaz én a hegyek szerelmese vagyok (nem a zordon fenyveseké,  a szelíd bükkösöké), de kacsinta tengersík vidék se semmi... főleg a csapisáv felhőalapjával laza a háttérben.  Ragyogó boglárkamezők, aranyló szittyófoltok,  a székiszéna teljes virágzásban... kicsit tocsogós volt a talaj,  de nem süppedős; virágzik a pozsgás zsázsa és a pacsirtafű a vasút melletti birkalegelőn.  Mire vonatra szálltam,  újból esett;  a csapisáv látványt nem adott,  csak két szép villámot, zivatar a vonat ablakán ömlött a víz. Ferencvárosnál a toronyházak nevetragyogtak a budai oldal felhőkavalkádja előtt. eso  Haza már napsütésben értem...  Hála a szép napért a Teremtőnek!