Reggel azon gondolkodtam, hogy vajon miért vagyunk ilyen frusztráltak a hómentes telek láttán. Azt gondolom, hogy minden évszaknak meg van a maga szépsége:
 - tavasszal a nyíló virágok, a graupel záporok, és zivatarok,
- nyáron a szép lányok, a meleg, a zivatarok, és a sok természetes D vitamin,
- ősszel a színes fák, és a kellemes langymeleg,
- és ugye itt a tél, amikor a hónak, a TISZ-tagok meg a hidegnek is örülhetnének, de ezekből semmi nincs!
Csak a sár, a szürkeség, és eső! Ezért lett a tél a legutálatosabb évszak.
Oda jutottunk, hogy 1-5 cm hónál, meg némi hidegnél méricskélünk, meg lessük, jönnek-e már januárban a hajnali fagyok! Ez nevetséges.