Hát igen. Maximálisan egyetértek.
De hát ez van, a magyar mindig is egy negatív, magát meggyötrő, folyton a múlt miatt kesergő, sanyarú sorsú nép volt, és ez az időjárási megélésekre is kihat. Mindenben a rosszat látni, félni a jövőtől, a problémákon csak ülni, nem pedig tenni érte. Az emberek csak várják, hogy megoldódjon maguktól. 
Gyakorlatilag semmi sem jó. Sohasem! 

Hányszor elhangzik az, hogy szélsőség!
Pedig nem kell messzire menni : tavaly év végén, és idén év elején is többször leírtam, hogy pl. 2019. kezesbárány volt hazánkhoz.
Egy nagyon kedvező év volt összeségében. 
Meg volt mind a 4 évszakunk, nagyjából egységes időbeosztással, nem húzódott el a nyár, amire sokan panaszkodnak mindig, hogy milyen hosszú.
A mérések kezdete óta pedig a legmelegebb év volt hazánkban. 
Nem voltak nagyobb területre kiterjedő jelentős fagykárok tavasszal. 
De szélsőséges hőhullámok sem nyáron. 
A zivatarok folt szerűen, nem pedig nagy területen pusztítottak nyáron. 
Nem voltak nagy tavaszi belvizek. 
A komoly aszályt pedig a májusi kiadós esők jól helyrerakták. 
Közel rekord kajszi termés volt tavaly. 

De azért mindig megy a sírás. A jóról ugye nem kell beszélni, csak a rosszról. 

Rengeteget fúj a szél idén tavasszal. 
A nép úgy adja elő, hogy ez állandóan így van. 
Nem! Legutóbb 2017-ben volt egy szelesebb, dinamikusabb év. 
2018-2019-ben nem ez volt a jellemző. 
Na bumm, 3 év után idén beütött most ez. 

Az a baj, hogy sokan elvannak rugaszkoda a valóságtól. 
Nagyon el lett kényeztetve a nép. 
Annyit volt pozitív, vagy vastagon pozitív anomália, hogy ha néha beüt egy átlagos vagy netán átlag alatti hónap, azt sokan nagyon negatívan élik meg. A valóságosnál is negatívabban.