Nyilván ízlések és pofonok, de én az utóbbi évek egyik legjobb tavaszának tartom ezt. Persze nyilván az is hozzájárult, hogy vírus is van, így abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy sokat lehettem otthon, és ott szélből, amit én sem szeretek, nem volt annyi. A szél hiányában pedig voltak szép fagyos-deres reggelek, délutánonként lehetett jókat napozni, aztán az utóbbi napokban azért csapadék is csurrant-cseppent és egy-két zivatar is befigyelt (bár azért megjegyzem, a múlt hét első felében jobb lett volna itt Pesten lenni, sokkal látványosabb cellák voltak errefelé). Márciusban pedig volt szerencsém megmaradó havat is látni, amiben a télen valóban nem nagyon volt részem. Ami pedig kifejezetten tetszik, hogy nem semmitmondó 20-25 fokos április volt, mint pl. 2009-ben vagy 2018-ban, amikor szégyenszemre egyetlen fagyos nap sem volt.

A súlyos csapadékhiány persze mindezektől függetlenül szomorú, ez tény.