Én eleinte kiástam a szabadgyökeres már rügyező kákikat, behordtam, majd visszaástam, majd kiástam, behordtam már sokadszorra.
Most már nem volt lelkierőm kiásni, behordani, letakartam nejlonnal, amit elsőre széttépett a szél (ami persze éjjelre meg eláll mint a huzat nevet ), aztán összetákoltam újra, most szélbiztos.
A konténereseket behordtam a fal mellé, nekitámogattam mindent majd betakartam nejlonnal, a kis edényes selyemmirtuszokat, kiviket, gránátalmákat ki be hurcolom sokadjára, a fal tövébe vannak most rakva rekeszekbe.