Ennek szerintem két fő oka van. Az egyik az, hogy a hideg leggyakrabban északról, azaz "fentről" jön, és dél felé, azaz "lefelé" mozog, innen jön a hidegleszakadás szó. (Ehhez kapcsolódóan a hidegbetörés pedig onnan, hogy a lehűlések általában dinamikus, gyors folyamatok, szemben a melegedésekkel, amik többnyire lassabban és gyengébb széllel járnak - persze nyilván vannak kivétlek). A másik magyarázat pedig az lehet, bár ez már kicsit belemagyarázós, hogy a minket is elérő erőteljes lehűlések idején gyakran valóban "kiszakad" egy (kisebb-nagyobb) darab az északi hidegmagból, míg a melegedések esetén csak szimplán felnyúlik fölénk délről a melegebb légtömeg, ebben az esetben a környező hegyek főnös hatásaként jelentkezhetnek itt lokálisan melegebb foltok.
A meleg egyébként a szubtrópusi övezetből jöhet csak hozzánk, az Egyenlítő térségéből közvetlenül nem (persze némi kölcsönhatás van a kettő között), és azért nem tud "elfogyni", mert ott mindig sokat süt a nap. Egyébként a kora hidegbetöréseknél fel-felmerülő "ellövi a puskaport" így önmagában hülyeség, amíg a sarkvidéken van elegendő hó, jég és sötét (február-március), addig bármikor képes újra regenerálódni egy hidegmag. Akkor lehet ennek némi megalapozottsága, hogy ha egész télen blocking van, ekkor a regenerálódás lassú és kisebb mértékű, mivel a kialakuló hideg rögtön leszakad valahová délebbre, míg a teknők másik oldalán megy fel a meleg északra.