Prof. Scherhag (megérdemli, hogy megemlítsük a nevét) 1952-ben, az akkor "Berlin-jelenség"-nek nevezett sztratoszférikus melegedés elsõ megfigyelése esetén jutott arra a következtetésre, hogy a melegedést egy azt megelõzõ heves napkitörés okozta. Ez a nézet egészen 1971-ig tartotta magát, amikor végül Prof. Matsuno megállapította, hogy a melegedést az É-atlanti térség, a troposzférikus hullámtevékenység és a sztratoszférikus cirkuláció közötti kölcsönhatás okozza. Emellett számos más tényezõ is fontos, így pl. a sztratoszférából induló és a troposzférába érkezõ integrált hullámtevékenység, mert ez egy indikátor a poláris örvény erõsségére vonatkozóan. Vélhetõen befolyásoló tényezõ Eurázsia októberi hófedettségének mértéke. Külsõ tényezõként a Nap annyiban szól bele a dolgokba, hogy egy MW (hivatalos nevén SSW, azaz Sudden Stratospheric Warming) elõszeretettel a Nap erõs sugárzási fázisában jön létre, feltéve, hogy a QBO (Quasi Biennal Oscillation) éppen a keleti fázisában van. MW, vagy SSW azonban létrejön akkor is, ha ez nem így van, egy "mindenképpen szükséges" kapcsolat tehát nem áll fenn.