Találóan mondja a népnyelv az ilyen hõségre, hogy "nem fehér embernek való" laza
Az igaz, hogy a mi klimatikus viszonyaink között is bármelyik nyáron beficcenhet egy ilyen július-augusztusi hõhullám. De gondoljuk csak meg a következõt: nálunk egyvégtében ritkán tartanak tovább a 30 fok feletti maximumok egy hétnél, tíz napnál. A 35 fokot elérõ, azt meghaladó Tmax legfeljebb néhány napra korlátozódik (igaz, hosszabb-rövidebb pauzák után ismétlõdhetnek ezek a hõkiugrások)
Földünknek azonban vannak olyan területei (Észak-Afrika, Dél-Ázsia), ahol hosszú hónapokig, fél évig ilyen elviselhetetlen hõségek járnak. Hogy bírják ezt ki az ott élõ emberek?
Itt már nem segít a funkcionális alkalmazkodás a forrósághoz (ami egy idõ után a mérsékeltövi ember szervezetében is végbemegy), itt mélyreható és öröklõdõ anatómiai, mûködésbeli adaptáció kell. Ilyen pl. a barna bõr, a szikár, szálkás, zsírszegény testalkat, a nagyobb felületû nyálkahártyák (hõleadás!) a több, és erõsebben mûködõ verejtékmirigy. És hát nem szabad megfeledkezni ezeknek a népeknek a hagyományos, kényelmes, kissé lusta, "sziesztázó" életformájáról sem.
Nálunk mindez a veleszületett és szerzett alkalmazkodás jórészt hiányzik, és a hõségben is európai mód keményen kell dolgoznunk -nincs hõségszünet!
Ezért senki se csodálkozzon, hogy a legtöbb ember megváltásként üdvözli a 35 fokok után beköszöntõ 25 fokokat. nevet