Már Ady is megmondta laza :

"Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk forrón ütött
S szent láz verte az éjszakát,
Melybe két, szép, nyomorult embert
Terelt be a véletlen Idõ,
A sokféle Idõnek egye,
Irgalmas, bolond, dus Idõ,
Mely asszonyommal összehajtott
S melynek azóta nincs mulása."