Az egyedülálló nyárelõ volt a 70-es években, és azóta is -meridionális túlsúly ide vagy oda-ritkaságszámba megy júniusban az ilyen cirkulációs alapállás. Mutatok néhány térképet. Így kezdõdött:

Link
Link

Link
Link

Klasszikus omega AC a kontinens középsõ része felett, igen kifejezett hõmérséklet-különbséggel az elõ és a hátoldal között. Nyugat-Európára kezd ráhúzódni a forró, szubtrópusi légtömeg. A forróság ott hamarosan katasztrofális szárazsággal párosult. Emlékszem egy korabeli újságcikkre, melyben egy fénykép a Rajnát mutatta -széles, száraz meder közepén kis patak csörgedezett. Ugyanakkor Oroszország (akkor még Szovjetunió) európai területére rendkívül hideg, sarki levegõ zúdult északról. Ott csupán 7-8 fokos nappali hõmérsékleteket mértek.
A mi térségünk sokáig a meleg oldalon volt, bár ahogy elnézem az izoterma-térképeket, általában megmaradtunk a szerény, 10 fok körüli T850-nél (sõt, nemegyszer ennél alacsonyabb értékeknél) Ez azonban a sok napsütés, és a magas napállás miatt 25-30 fokos maxikat eredményezett elég huzamos idõn keresztül. Medárdi esõzés helyett medárdi strandidõ jött.
Nagyon jól emlékszem minderre, mert akkor épült a csopaki nyaralónk felsõ szintje, és én és testvérem voltunk a kõmûves mester mellett a culágerek. Soha életemben annyit nem izzadtam, mint akkor, a töméntelen malteros vödör cipelése közben!
A június eleji hõségre aztán kis túlzással megjött a "tél" a hónap közepe után:

Link
Link

Link
Link

16-án napközben száraz hf vonult át fölöttünk, a front mögött dühöngõ ény-i szélben, napsütésben pár óra alatt csaknem 10 fokot zuhant a hõmérséklet. Másnap reggel az Északi-khg. völgyeiben helyenként talajmenti fagy volt. A hidegbetörést visszamelegedés követte, de utána egész nyáron sem alakult már ki tartós hõhullám. hideg