Meteorológiai társalgó
Hasznos linkek (és egy infó)
>> Sat24 műholdképek>> Sat24 Magyarország mozgó műholdkép
>> Magyarországi radarképek archívuma
>>Tippelek az előrejelzési verseny aktuális fordulójában!
>>Rádiószondás felszállások élő követése!
>>Észlelés (közeli villámlás, jégeső, viharos szél, villámárvíz, szupercella, tuba, porördög, tornádó, víztölcsér, viharkár) beküldése a szupercella.hu-nak!
----------
Képek beillesztése esetén kérjük azokat megvágni, reklámok, mobilok fejléce, stb. csak feleslegesen foglalja a helyet és áttekinthetetlenné teszi az oldalt - a vágatlan képek ezért törlésre kerülnek.
Fotózáskor kérjük a mobilt fektetve használni, egy keskeny de magas kép egyrészt szintén sok helyet foglal, másrészt a kép sem túl élvezetes.
Köszönjük az együttműködést és a megértést.
Szóval... 
Elnézést a késlekedésért, de szabadidõmbõl most nagyon kevés van, így lehet, hogy csalódást okozok, de nem engedem bõ lére a beszámolót és nem vittem túlzásba a képorgiát, de azért igyekszem megosztani a szükséges minimumot.
(elsõ rész itt: Link )
Miután kaptam ajándékba egy bemelegítõ cellát, és az elsõ kézremegések is csillapodtak, figyelmem ismét a fõ prédának tekintett zivatar felé fordult a Nagyar melletti mezõn. De sajnos bármennyire is loptam a távolságot, csak nem akart mutatni magából semmit. Ott volt elõttem néhány kilométerre, a radar fekete, látvány meg semmi. Mármint aránylag, mert azért nem is volt csúnya
Látszott, hogy egy bestia, de pont a szép dolgok maradtak rejtve.
De ami egyrészrõl bosszúság (nevezetesen, hogy a magassági áramlás folyamatosan felém hozta a csapadékot) az másrészrõl jó is. Az egész eget átszelõ mamma parádé volt látható messze a elnyúlva a feláramlás helyétõl
Bár a földrajzi akadályok miatt (az ukrán határ közelsége) nem fûztem hozzá sok reményt, de gyorsan visszapattantam az autóba és folytattam az "üldözést"; megpróbáltam elékerülni. Az igen lassan frissülõ radarképeken azért már sejteni lehetett, hogy a folyamatos keleti irányú kitérése miatt az a hely sem lesz alkalmas a megfigyelésére, ahová legkeletebbre eljuthatok. Azért néha-néha megálltam, és megpróbáltam kicsikarni valami jó képet, de semmi siker. Azonban arra mégiscsak jók voltak ezek a szünetek, hogy rájöjjek, itt és most szinte minden gomoly bepörög Az egyik tiszakóródi megállómon ez a látvány fogadott, amikor a nagy cella mögé tekintettem:
(nagyobban: Link )
Noha a kép nem adja vissza igazán, de azért mégiscsak gyanúsan vannak ott azok, amik
(azért a szakértõk véleményére is kíváncsi lennék)
De haladtam is gyorsan tovább, mert ez sem felém igyekezett, ráadásul az esõ ismét elkezdett jobban esni, így romlott a látás is. Aztán Milotánál végleg feladtam a nagy dög üldözését. A Milota és Tiszabecs közötti közút mellett egy mezõn megálltam, hogy merre tovább... ha egyáltalán. A radaron már szépen látszott a következõ bestia és ti is próbáltatok marasztalni. Én pedig maradtam. Sokáig igazából nem történt semmi érdemleges csak a "régi" cella fenekét néztem, és hallgattam a mormogását, tücsökciripeléssel fûszerezve
Dél felé tekintve, ahonnan a parádát vártam, semmi sem látszott a szinte homogén szürkeségen kívül. De aztán lassan-lassan kezdtek kibontakozni a részletek. Látszott, hogy még mindig óriási energiák vannak odafenn
(nagy: Link
Közben azért a Metnetet olvasva befutaottak a hírek a szatmári jégesõkrõl és az én biztonságérzetem is percrõl-percre csökkent. Egyre sötétebb kezdett lenni és ágyúdörgés-szerû robajok hallatszottak déli irányból. Az ég alja sötétkékké változott, a közelgõ Cb üllõje felém tornyosult
Nem volt tovább maradásom. Ismét rohanás. Vissza a faluba! Szerencsére kb 5-6 percen belül találtam egy alkalmas búvóhelyet a magam és a kocsim számára is. Ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan visszamegyek a mezõre és a kifutószél vagy a jég érkezésekor (pontosabban nem sokkal elõtte) viszaronygyolok majd az elõre kipécézett helyre. Azonban ekkor már az események nagyon felgyorsultak. Kezdett esti sötétség borulni a tájra, de közben nyugat felõl még bepróbálkozott a napsugár is. Mire visszaértem a mezõre, már ez a látvány fogadott:
(nagyobban: Link )
Kéz ismét megremeg, lehellet megszegik.... néhány pillanatnyi örömmámor a magamfajta idõjárásõrültnek... A mámor pillanatait az egyre hangosabb dörgések egyike és a hirtelen feltámadó szél oszlatja szét. Rohanás a kocsihoz... Mire visszaérek a faluba, már esti sötétség fogad, és egy-egy kósza cseppet hozz és a viharossá fokozódó szél. És egyszercsak megjön az esõfüggöny és a jég is. Átlagban 2 centis átmérõben, de bõven akad egy-egy olyan is, ami ennek duplája. (a múltkori videók: Link Link )
Sajnos sok kár keletkezett. A vihar után fél órával-órával még mindig fehérlett sok helyen a fû a jégtõl.
Köszönöm az idõjárásnak, hogy tanúja lehettem az egyik remekének 2015. május 25-én!
Készültek képek a károkról és jobb videó a jégesõrõl, de ezekre aztán már végképp nem volt idõm. Elnézést érte! És az esetleges elgépelésekért is. Biztos van pár... hulla vagyok
Ja, a képek csak 50-100 kb-osak, szóval a mobilnetesek is bátran betölthetik az oldalt
Elnézést a késlekedésért, de szabadidõmbõl most nagyon kevés van, így lehet, hogy csalódást okozok, de nem engedem bõ lére a beszámolót és nem vittem túlzásba a képorgiát, de azért igyekszem megosztani a szükséges minimumot.(elsõ rész itt: Link )
Miután kaptam ajándékba egy bemelegítõ cellát, és az elsõ kézremegések is csillapodtak, figyelmem ismét a fõ prédának tekintett zivatar felé fordult a Nagyar melletti mezõn. De sajnos bármennyire is loptam a távolságot, csak nem akart mutatni magából semmit. Ott volt elõttem néhány kilométerre, a radar fekete, látvány meg semmi. Mármint aránylag, mert azért nem is volt csúnya
Látszott, hogy egy bestia, de pont a szép dolgok maradtak rejtve.
De ami egyrészrõl bosszúság (nevezetesen, hogy a magassági áramlás folyamatosan felém hozta a csapadékot) az másrészrõl jó is. Az egész eget átszelõ mamma parádé volt látható messze a elnyúlva a feláramlás helyétõl
Bár a földrajzi akadályok miatt (az ukrán határ közelsége) nem fûztem hozzá sok reményt, de gyorsan visszapattantam az autóba és folytattam az "üldözést"; megpróbáltam elékerülni. Az igen lassan frissülõ radarképeken azért már sejteni lehetett, hogy a folyamatos keleti irányú kitérése miatt az a hely sem lesz alkalmas a megfigyelésére, ahová legkeletebbre eljuthatok. Azért néha-néha megálltam, és megpróbáltam kicsikarni valami jó képet, de semmi siker. Azonban arra mégiscsak jók voltak ezek a szünetek, hogy rájöjjek, itt és most szinte minden gomoly bepörög
Az egyik tiszakóródi megállómon ez a látvány fogadott, amikor a nagy cella mögé tekintettem:
(nagyobban: Link )
Noha a kép nem adja vissza igazán, de azért mégiscsak gyanúsan vannak ott azok, amik
(azért a szakértõk véleményére is kíváncsi lennék)De haladtam is gyorsan tovább, mert ez sem felém igyekezett, ráadásul az esõ ismét elkezdett jobban esni, így romlott a látás is. Aztán Milotánál végleg feladtam a nagy dög üldözését. A Milota és Tiszabecs közötti közút mellett egy mezõn megálltam, hogy merre tovább... ha egyáltalán. A radaron már szépen látszott a következõ bestia és ti is próbáltatok marasztalni. Én pedig maradtam. Sokáig igazából nem történt semmi érdemleges csak a "régi" cella fenekét néztem, és hallgattam a mormogását, tücsökciripeléssel fûszerezve
Dél felé tekintve, ahonnan a parádát vártam, semmi sem látszott a szinte homogén szürkeségen kívül. De aztán lassan-lassan kezdtek kibontakozni a részletek. Látszott, hogy még mindig óriási energiák vannak odafenn
(nagy: Link
Közben azért a Metnetet olvasva befutaottak a hírek a szatmári jégesõkrõl és az én biztonságérzetem is percrõl-percre csökkent. Egyre sötétebb kezdett lenni és ágyúdörgés-szerû robajok hallatszottak déli irányból. Az ég alja sötétkékké változott, a közelgõ Cb üllõje felém tornyosult
Nem volt tovább maradásom. Ismét rohanás. Vissza a faluba! Szerencsére kb 5-6 percen belül találtam egy alkalmas búvóhelyet a magam és a kocsim számára is. Ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan visszamegyek a mezõre és a kifutószél vagy a jég érkezésekor (pontosabban nem sokkal elõtte) viszaronygyolok majd az elõre kipécézett helyre. Azonban ekkor már az események nagyon felgyorsultak. Kezdett esti sötétség borulni a tájra, de közben nyugat felõl még bepróbálkozott a napsugár is. Mire visszaértem a mezõre, már ez a látvány fogadott:
(nagyobban: Link )
Kéz ismét megremeg, lehellet megszegik.... néhány pillanatnyi örömmámor a magamfajta idõjárásõrültnek... A mámor pillanatait az egyre hangosabb dörgések egyike és a hirtelen feltámadó szél oszlatja szét. Rohanás a kocsihoz... Mire visszaérek a faluba, már esti sötétség fogad, és egy-egy kósza cseppet hozz és a viharossá fokozódó szél. És egyszercsak megjön az esõfüggöny és a jég is. Átlagban 2 centis átmérõben, de bõven akad egy-egy olyan is, ami ennek duplája. (a múltkori videók: Link Link )
Sajnos sok kár keletkezett. A vihar után fél órával-órával még mindig fehérlett sok helyen a fû a jégtõl.
Köszönöm az idõjárásnak, hogy tanúja lehettem az egyik remekének 2015. május 25-én!
Készültek képek a károkról és jobb videó a jégesõrõl, de ezekre aztán már végképp nem volt idõm. Elnézést érte! És az esetleges elgépelésekért is. Biztos van pár... hulla vagyok
Ja, a képek csak 50-100 kb-osak, szóval a mobilnetesek is bátran betölthetik az oldalt
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Érdekességek | 2026-03-27 16:50
Szabályzat