Életem legböszmébb villámát Csopakon láttam, a 70-es évek második felében, egy nyári zivatar alkalmával. Pontosabban, nem láttam, mert bent voltam a szobában, és a zsalugáteres ajtó csukva volt. Már jó ideje dirgett-dörgött, esegetett. Egyszerre olyan éles villanás látszott, hogy a zsalu résein át is bevilágította a szobát, és rögtön akkorát csattant, mintha az ég és föld összeszakadt volna. Hirtelenjében azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, élek-e, vagy halok. Megsemmisítõ érzés volt. A villanással egyidõben a lekapcsolt mennyezeti lámpa is felvillant, és rögtön ki is égett a villanykörte. Késõbb hallottam, hogy a légvonalban kb. 200 m-re levõ emeletes, nagy üdülõépület villámhárítójába csapott az elképesztõen hatalmas villám. Pozitív lecsapó lehetett, mert már nagyon a vége felé a zivatarnak ütött be, és rettenetesen nagyot szólt. zivatar