Pontosabban arról lehet szó, hogy a kiszáradás következtében kevesebb vízcseppel találkozik a jégszem 0 fok környékén, mivel az ütközések fagyponthoz közeledve (tehát már mínusz néhány fokban is) 0 fok fölé képesek emelni a jégszem hõmérsékletét, ha a vízcseppek sûrûn ütköznek vele (ez a furcsaság amiatt van, hogy olyan gyorsak lehetnek az ütközések, hogy a vízcseppek ütközése során felszabaduló fagyási hõ benne marad a jégszemben, és melegíti azt), de 0 fok felett meg aztán pláne felgyorsítják a jégszem olvadását. Ha kevés vízcsepp van, akkor az olvadás kevésbé hatékony, így nagyobb méretû lehet a felszínre érkezõ jégszem, ha sok vízcsepp, akkor az olvadás hatékonyabb, és kisebb lehet a felszínre érkezõ jégszem.
Emellett a jégszem szublimációját közvetlenül befolyásolhatja a szárazabb levegõ (azaz növelheti, így hûti a jégszem hõmérsékletét, tehát kevésbé olvad), bár ez talán kisebb mértékû hatás.