Pedig ez nagyon egyszerû: a téli félévben (azon belül fõleg november és március között) a hosszú éjszakák miatt megfelelõ a kisugárzás, így a földfelszénhez közeli rétegek kellõképpen áthûlhetnek, így kellõ átkeverés híján (és természetesen ha nincs köd/stratus/sima felhõzet, ami megvédene az erõsebb éjszakai lehûléstõl) az elõzõleg beáramlott, nyugalomba jutott hideg levegõ hatására szép kis kétszámjegyû fagyok lehetnek hajnalban, hiába van 850 hPA szinten jóval melegebb. Kulcsszavak: inverzió, állapotgörbe... Fizikából sajnos elég gyenge vagyok, de évtizedes tapasztalatokkal a hátam mögött ezek annyira nyilvánvaló és alapvetõ dolgok számomra, mint pld. a téli inverziót idõnként megszüntetõ ún. álcázott HF, melynek hatására síkvidéken enyhülés következik be. Erre a jelenségre valamikor tizenéves koromban csodálkoztam rá utoljára, az pedig még bõven a ´cuci´ idején volt. laza