Nem igazán vagyok zivatar-szaki, de többször hallottam, hogy a nagy guruk bizonyos légréteg kiszáradását emlegetik a jégképzõdés segítõjeként. A magam számára így interpretáltam ezt a kijelentésüket -ezek szerint rosszul. szomoru
Azért köszönöm a korrekciót, megint tanultam valamit... nevet
Az alapkérdés az volt, hogy a talajon nyugvó száraz, hideg levegõt csakugyan tovább hûtheti-e, ha rá a magasban melegebb, nedves levegõ rétegzõdik.
A következõképp képzelem a dolgot: feltéve, de nem megengedve, hogy a fent elhelyezkedõ meleg, nedves levegõ lekeveredik az alatta elhelyezkedõ, száraz, hideg rétegbe (ugyan miért tenné, ha már ilyen szépen elrendezõdtek fajsúly szerint), akkor folyékony halmazállapotú részecskéi párolognak, s ez hõelvonás révén valóban hûthet valamit a környezõ száraz levegõn.
Viszont ha az éjszaka folyamán ennek a talajközeli légrétegnek a hõmérséklete kisugárzásos lehûlés folytán eléri a harmatpont, akkor az a hõmennyiség, ami a párolgáskor kivonódott belõle, kondenzáció révén vissza is kerül bele.
Szóval, úgy látom, több sebbõl vérzik ez az elképzelés.Az "utolsó éjszaka" effektusban ilyesmi aligha játszik szerepet.