Ma végre Pozsonyban is megvolt a túlszárnyalt 20, azaz a 21 fok, 5-rol indult a meredek emelkedés es az északnyugati szélnek köszönhetõen szinte nyári esténk van, hiszen meg most is 16 foknál tartunk. Ma voltam hosszabb szünet utan kirándulni egyet a Kis-Kárpátokban, 100 vertikális méterenként változik a termeszet, 400 m felett meg kopaszok, alig rügyeznek a fák, éppen hogy sarjad a fû es megjelentek az elsõ virágok, viszont 300 m körül a fák többsége immár friss leveleket bont, a fû dús, tarka virágokkal átszõtt, sikvideken pedig, ahogy célba értünk, pedig mar szinte minden gyümölcsfa virágba borult, a napon olyan meleg volt, hogy hirtelen tiszta nyári érzés fogott el (odafent, 5-600 m szinten délelõtt meg elég friss szel fújdogalt). Igazi élmény volt ez a mai nap, elég kimozdulni otthonról, 10-15 km-re a városból, azonnal más szemmel látom a világot. Es meg valami: döbbenetes zaj-szmogban élünk mi, városlakók. Ahogy magunk mögött hagytuk Pozsonyt, az erdõ csupán madárcsicsergestol megszakított csendje es a háttérben zúgó város közötti kontraszt arra ösztönöz, hogy gyakrabban ki kell törni ebbõl az agyoncivilizalt muvilagbol, hogy az ember tudatosítsa: a verkli, a mókuskerék tonkreveri az életkedvet, es ez nagy baj, ez ellen lehet es kell tenni nevet