Meteorológiai társalgó
Hasznos linkek (és egy infó)
>> Sat24 műholdképek>> Sat24 Magyarország mozgó műholdkép
>> Magyarországi radarképek archívuma
>>Tippelek az előrejelzési verseny aktuális fordulójában!
>>Rádiószondás felszállások élő követése!
>>Észlelés (közeli villámlás, jégeső, viharos szél, villámárvíz, szupercella, tuba, porördög, tornádó, víztölcsér, viharkár) beküldése a szupercella.hu-nak!
----------
Képek beillesztése esetén kérjük azokat megvágni, reklámok, mobilok fejléce, stb. csak feleslegesen foglalja a helyet és áttekinthetetlenné teszi az oldalt - a vágatlan képek ezért törlésre kerülnek.
Fotózáskor kérjük a mobilt fektetve használni, egy keskeny de magas kép egyrészt szintén sok helyet foglal, másrészt a kép sem túl élvezetes.
Köszönjük az együttműködést és a megértést.
Kedves Feri, az élet, a valóság sajnos (vagy hál' Isten) bonyolultabb annál, hogy mindig, minden dolog beleférjen valami skatulyába.
Én például imádom az idõjárást, nem kevesebb, mint 41 éve (14 éves korom óta)
A fanatikusa vagyok, nélküle nem tudom, hogy lennék képes élni.
De a hideget ugyanennyire imádom, ezt pedig mióta egyáltalán az eszemet tudom. Kisiskolás koromban is sóvárogva vártam a havat. Emlékszem, a hatvanas évek végén minden évben megjelent Gyõrben és lepakolt a Dunakapu téren egy vándorló vidámpark, az un. lunapark.
Volt néhány év (talán '67, '68, '69) mikor menetrendszerûen akkor esett le az elsõ, még olvadó hó, mikor a lunapark városunkban vendégszerepelt. Ezek egész napos havazások voltak, reggeltõl késõ estig esett. Többnyire már sötétben vitt ki az apám a lunaparkba. Máig érzem a hangulatát, emócionális hatalmát annak, mikor a sok színes égõ fényében szaladtak a hópászmák, keringtek a hópelyhek. Esett a hó, és közben ment a dodgem meg az óriáskerék, ricsajozott a tömeg, árulták a vattacukrot meg a törökmézet. Roppant különös hangulatú dolog volt.
Többször említettem már 1969 decemberének blizzardjait, köztük is a "csodát", a dec. 31-i, esti hóvihart. Hát, ezek "oltottak be". Meg az is, hogy a szüleim mindig kivittek minket (engem és az öcsémet) a töltésoldalba szánkózni, hógolyózni. Az akkori gyerekek még nem a számítógép elõtt görnyedeztek... Apám meséi is hatottak rám a Don-kanyarról, a -30 fokos orosz hidegrõl, mikor még az iránytûje is befagyott a katonáknak, és aki kiállt a sorból és leült a hóba, többé nem kelt fel...
Szóval, így lettem én javíthatatlan hideg-fan (ami rosszabb, mint a télfan, aki tavaszra és nyárra esetleg füle mögé tudja tenni a rajongását)
Az én számomra a tavasz nem más, mint a maradék téli lehetõségek kiélvezése. A nyár és az õsz pedig a reményteljes várakozás idõszaka -várakozásé az eljövendõ hidegre.
Engem senki és semmi nem tudna rábeszélni arra, hogy élvezzek, pl., egy tartós elõoldali helyzetet vagy meleg AC-t. Tudom, ez is idõjárás, szinoptikailag-fizikailag esetleg a legnagyobb mértékben érdekes -mégis, a fenébe vele!
Remélem azért, ízlésemmel nem nagyon sértek itt senkit.
Én például imádom az idõjárást, nem kevesebb, mint 41 éve (14 éves korom óta)
A fanatikusa vagyok, nélküle nem tudom, hogy lennék képes élni.
De a hideget ugyanennyire imádom, ezt pedig mióta egyáltalán az eszemet tudom. Kisiskolás koromban is sóvárogva vártam a havat. Emlékszem, a hatvanas évek végén minden évben megjelent Gyõrben és lepakolt a Dunakapu téren egy vándorló vidámpark, az un. lunapark.
Volt néhány év (talán '67, '68, '69) mikor menetrendszerûen akkor esett le az elsõ, még olvadó hó, mikor a lunapark városunkban vendégszerepelt. Ezek egész napos havazások voltak, reggeltõl késõ estig esett. Többnyire már sötétben vitt ki az apám a lunaparkba. Máig érzem a hangulatát, emócionális hatalmát annak, mikor a sok színes égõ fényében szaladtak a hópászmák, keringtek a hópelyhek. Esett a hó, és közben ment a dodgem meg az óriáskerék, ricsajozott a tömeg, árulták a vattacukrot meg a törökmézet. Roppant különös hangulatú dolog volt.
Többször említettem már 1969 decemberének blizzardjait, köztük is a "csodát", a dec. 31-i, esti hóvihart. Hát, ezek "oltottak be". Meg az is, hogy a szüleim mindig kivittek minket (engem és az öcsémet) a töltésoldalba szánkózni, hógolyózni. Az akkori gyerekek még nem a számítógép elõtt görnyedeztek... Apám meséi is hatottak rám a Don-kanyarról, a -30 fokos orosz hidegrõl, mikor még az iránytûje is befagyott a katonáknak, és aki kiállt a sorból és leült a hóba, többé nem kelt fel...
Szóval, így lettem én javíthatatlan hideg-fan (ami rosszabb, mint a télfan, aki tavaszra és nyárra esetleg füle mögé tudja tenni a rajongását)
Az én számomra a tavasz nem más, mint a maradék téli lehetõségek kiélvezése. A nyár és az õsz pedig a reményteljes várakozás idõszaka -várakozásé az eljövendõ hidegre.
Engem senki és semmi nem tudna rábeszélni arra, hogy élvezzek, pl., egy tartós elõoldali helyzetet vagy meleg AC-t. Tudom, ez is idõjárás, szinoptikailag-fizikailag esetleg a legnagyobb mértékben érdekes -mégis, a fenébe vele!
Remélem azért, ízlésemmel nem nagyon sértek itt senkit.