Teljesen egyetértek veled a szubjektív idõérzékeléssel kapcsolatban.
Egy 60 éves embernek 3 hónap az addigi életének 1/240-ed része, egy hároméves gyereknek pedig 1/12-ed része. Ezért ugyanazt a három hónapos idõtartamot szubjektíve sokkal hosszabbnak érzékeli a három éves, mint a 60 éves (arról nem is beszélve, hogy a szívverése is sokkal gyorsabb a gyereknek, ebbõl következõleg izgágább, ugyanannyi idõ alatt sokkal több mindent csinál, mint a 60 éves ember).
A másik fontos tényezõ az idõ érzékelésével kapcsolatban, hogy mennyi élmény éri az embert egy adott idõintervallum alatt. Egy kéthetes nyári nyaralásról, az élményekrõl, még évekkel késõbb is rengeteget tudunk mesélni. Egy õszi két hétrõl, ami rutinszerû napi tevékenységekkel telt egy év múlva már szinte semmi emléket nem tudunk felidézni. Így a nyári két hét évekkel késõbb sokkal hosszabb idõtartamnak fog tetszeni, mint a napi rutinnal töltött õszi két hét.
Az idõérzékeléssel kapcsolatban érdemes elolvasni Thomas Mann "Varázshegy" címû mûvét, már csak azért is, mert nagyon sok az idõjárással kapcsolatos észrevétel van a könyvben (a történet Davosban játszódik, a svájci Alpokban, 1600 méter magasan).