Azt nem szabad elfelejteni, hogy míg a napállás már elég magas ilyenkor, és a "helyben keletkezett" hideg (hideg légpárna) valószínûsége elenyészõ, addig, másrészrõl, az advektív hidegek kegyetlenek lehetnek ilyenkor, sõt, egészen március végéig, április elejéig azok is maradnak.
A sarki tájak a tavasz elején gyakran jottányival sem enyhébbek, mint voltak a tél közepén.
Ez az érdekes "ellentmondás" már februárban jelentkezik: néha tényleg semmitmondó, kora tavaszba hajló ez a hónap. Fekete István, az ismert természetábrázoló, vadász-író adott remek jellemzést a gyenge februárról: a megszemélyesített februárt az erdészek biztatják, hogy csináljon már jó szánutat az erdõben, mert ki kell szállítani a kidöntött fákat. De február csak náthásan szipog, kucsmáját gyûrögeti, éjjel fagyot hoz, nappal olvadást. Ha megbolondul, zúg-búg, ha elálmosodik, nagy ködöt ásít. De havat csak nem csinál, és végül szégyenében elbujdosik a március elõl. Ilyen is lehet ez a hónap.
De ha advektív nagy hideget kapunk, úgy a legkegyetlenebb, tartós fagyot ez a hónap produkálja. Ha nem tévedek, a mi abszolút hidegrekordunk is februárban született. A múlt század leghidegebb tele az 1928/29-es volt. Ez nagyrészt az akkori februárnak köszönhetõ. A Balaton jege 70 cm (!) vastagra hízott 1929 februárjában, és csak áprilisban olvadt el teljesen. hideg hideg