Sétáltam ki a kocsihoz az autóbejárónkhoz, és döbbentem hallgatom, hogy ahogy lépek, 4-5 méterrel odébb is szörcsög a talaj.
Elképesztõ!
Ez megy hónapok óta, sõt, nyár óta, hogy ha az ember dobbant a lábával, akkor egy féludvarnyi helyen szörcsög, sziszeg, bugyborékol a talaj, illetve a talajban a víz.
De most dobbantani sem kell, csak a járdán sétálok és mintha egy mocsár kellõs közepén lennék.
Tudom-tudom nem jelent semmit meg az emlékezés egy dolog, de mivel nagyon mókás dolog dobbantani és hallgatni ahogy másodpercekig szörcsög a talaj, biztos emlékeznék rá, ha gyermekkoromban ez jellemzõ lett volna.
Lápos, mocsaras területen lehet, de itthon vagy dombtetõn, szõlõhegyen, ááááá.
Pláne az hogy sétálok egy 2 méter széles betonplaccon és attól is szörcsög a talaj 4-5 méterrel odébb is.
Meg esik 15 mm esõ és egybõl 70 centit, 1 métert emelkednek a folyók.
Remélem ennek a rengeteg csapadéknak nem az lesz a következménye, hogy tavasszal meg nyáron meg majd egy csepp sem esik.