A gyönyörû havas képeket elnézve nem állom meg, hogy kissé lírai legyek, és megosszak a kollégákkal egy ide illõ költeményt:


Borisz Paszternak: Téli éjszaka



Förgeteg zúdít vastagon
havat a tájra.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Hópiheraj, mint láng körül
nyáron a lepke,
kerengve az ablakomra gyûl
fehér seregbe.

És borul tõle ablakom
zúzos virágba.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Remegõ árnyék imbolyog
a mennyezetre.
Keresztbefont lábak, karok
sorsok - keresztbe.

És két cipõ egymásután
koppan a földre.
És végigcsordul a ruhán
a gyertya könnye.

És zuhan a világ vakon
havas homályba.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Néha betör egy szélroham,
feléje nyargal,
s a láng szárnyat bont boldogan,
akár egy angyal.

Február zúdít vastagon
havat a tájra.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

/Ford.: Rab Zsuzsa/