Valóban, ez a videó örökbecsû. A dührohamos, ordítozó Hitler a szinoptikai helyzettel... laza laza
Ahogy észrevettem, még "szinkronizálni" is próbáltál valamennyire. Kevés ilyen mulatságos dolgot láttam életemben!
Cserébe megosztom veled (és természetesen a többiekkel) egy szép élményemet, ami számomra emlékezetessé tette az újév utáni téli napokat. Te, mint "tihanyi gyerek", biztosan értékelni fogod. Jan. 2-án délután mentem le Tihanyba, éppen naplementére érkeztem meg. Elõször a Kiserdõ gerincére mentem fel. Az északi oldalon, a szikláknál még elég sok hó volt. Remek kilátás nyílt innen a befagyott Külsõ-tóra, a másik oldalon pedig a Belsõ-tóra, aminek jegén sokan korcsolyáztak.
Majd átmentem a mûút másik oldalára, és az Óvár emelkedõjén kaptattam fel. A sánc tetejérõl valami tündéri látvány tárult a szemem elé: nyugaton, a Csúcshegy fölött szinte égtek a felhõk a naplemente vörös színeiben, délkeleten a kékes holdkorong sejlett át a fátyolfelhõkön. A holdfény "jéghidat" vert a befagyott Balatonra. A sáncról tekintélyes hófoltokon csúszkáltam keresztül, míg lementem a barátlakásokhoz. Itt, a sziklafal árnyékában szürkületi félhomály volt. Kísértetiesen ásítottak felém a sötét barlangüregek. Azért bementem mindegyikbe, mobiltelefonnal világítva az utat magam elõtt.
Szóval, több mint élvezhetõ volt ez a téli nap. Igazából -szerintem- ilyen élményekre vágyunk mi, a tél szerelmesei. Nem feltétlenül kell fél méter hó, -15 fok ahhoz, hogy szerethessük a kedvenc évszakunkat.