Meteorológiai társalgó
Hasznos linkek (és egy infó)
>> Sat24 műholdképek>> Sat24 Magyarország mozgó műholdkép
>> Magyarországi radarképek archívuma
>>Tippelek az előrejelzési verseny aktuális fordulójában!
>>Rádiószondás felszállások élő követése!
>>Észlelés (közeli villámlás, jégeső, viharos szél, villámárvíz, szupercella, tuba, porördög, tornádó, víztölcsér, viharkár) beküldése a szupercella.hu-nak!
----------
Képek beillesztése esetén kérjük azokat megvágni, reklámok, mobilok fejléce, stb. csak feleslegesen foglalja a helyet és áttekinthetetlenné teszi az oldalt - a vágatlan képek ezért törlésre kerülnek.
Fotózáskor kérjük a mobilt fektetve használni, egy keskeny de magas kép egyrészt szintén sok helyet foglal, másrészt a kép sem túl élvezetes.
Köszönjük az együttműködést és a megértést.
Újra egy olyan megnyilvánulást olvasok tõled, mellyel nagyrészt egyet tudok érteni.
Idén télen úgy látszik, jól mûködnek a szinoptikai ciklusok, és az eurázsiai és észak-amerikai hidegraktárak közötti libikóka-játék. Amit most leírok, az persze csak hipotézis, játék a gondolatokkal -de jól magyarázza a jelenségeket. Véleményem az, hogy a hidegleszakadás, meridionálisba váltás két tényezõ függvénye: egyrészt a "helyi" meridionális hõkontraszt (pl. hidegmag), mely a baroklin instabilitás növelésén át a polárfronti stabil örvényesedést, teknõképzõdést, meridionálisba fordulást segíti elõ.
A másik a féltekei nyugati áramlási szalag dinamizmusa, mely a hemiszféra általános nyomásgradiensének (ezen keresztül hõkontrasztjának) függvénye.
A hidegleszakadásra való hajlam elõbbivel egyenesen, utóbbival fordítottan arányos: tehát, akkor tud jól leszakadni a hideg, ha a "helyi" hõkontraszt nagy, a féltekei általános hõkontraszt pedig kicsi. És viszont. Ebbõl következik például, hogy közeli, igen nagymértékû hidegfelhalmozódás esetén a kiinduló bárikus helyzet másodlagossá válik, és teljesen rossz (zonális vagy elõoldali) felállások is mintegy varázsütésre változnak olyanra, mely lehetõvé teszi a hidegelárasztást.
Fentiek tükrében a következõképp fest most a helyzet: az eurázsiai (helyi) hidegraktár már a második leszakadást produkálja térségünkbe, ezért egyelõre kimerülõben van -azaz, itt a hõkontraszt a meridionális hõtranszport révén egyelõre eléggé lecsökkent. Ugyanakkor Észak-Amerika középsõ és keleti részein mostanában nem volt leszakadás, így az ottani hõkontraszt mind jobban kiélezõdik.
Az eurázsiai hõkiegyenlítõdés ellenben egy rövid idõre valamicskét csökkenti a hemiszféra általános hõkontrasztját is, így némileg lelassul a jet, a nyugatias légmozgások. Íme, minden kész az USA keleti felét érintõ hidegelárasztáshoz. Feltételezhetõ, hogy akár az eurázsiai, akár az észak-amerikai hidegraktár akkor válik hajlamossá a leszakadásra, mikor a másik épp kiürült: azaz, meridionális áramlási kép révén ott minimálisra lecsökkent a hõkontraszt.
Ez a mechanizmus természetesen megfordítva is mûködik -ez az Európa-Amerika "mérleghintázás" oka.
Az ünnepek rendkívül hideg epizódja megmutatta, hogy idén az észak-eurázsiai hidegraktár akcióképes, és hajlamos a felépülésre-visszaépülésre. Ezért azt feltételezem, hogy belátható idõn belül fordul majd a kocka: az észak-kanadai hidegmag gyengül meg, "ürül ki". És akkor majd térségünkben kezd expanzióba a hideglevegõ.
Ennek lehetséges idejét én is január harmadik dekádjára teszem. A második dekád feltehetõen zonális-félblocking felállásokat fog hozni.
Viszont azzal nem értek egyet, hogy egész januárra "nyugdíjba küldhetjük" a hólapátot. Véleményem szerint a hónap vége felé a blocking visszatér, és akkor lehet, meglesz a lehetõség nagyobb havazásra is.
A másik a féltekei nyugati áramlási szalag dinamizmusa, mely a hemiszféra általános nyomásgradiensének (ezen keresztül hõkontrasztjának) függvénye.
A hidegleszakadásra való hajlam elõbbivel egyenesen, utóbbival fordítottan arányos: tehát, akkor tud jól leszakadni a hideg, ha a "helyi" hõkontraszt nagy, a féltekei általános hõkontraszt pedig kicsi. És viszont. Ebbõl következik például, hogy közeli, igen nagymértékû hidegfelhalmozódás esetén a kiinduló bárikus helyzet másodlagossá válik, és teljesen rossz (zonális vagy elõoldali) felállások is mintegy varázsütésre változnak olyanra, mely lehetõvé teszi a hidegelárasztást.
Fentiek tükrében a következõképp fest most a helyzet: az eurázsiai (helyi) hidegraktár már a második leszakadást produkálja térségünkbe, ezért egyelõre kimerülõben van -azaz, itt a hõkontraszt a meridionális hõtranszport révén egyelõre eléggé lecsökkent. Ugyanakkor Észak-Amerika középsõ és keleti részein mostanában nem volt leszakadás, így az ottani hõkontraszt mind jobban kiélezõdik.
Az eurázsiai hõkiegyenlítõdés ellenben egy rövid idõre valamicskét csökkenti a hemiszféra általános hõkontrasztját is, így némileg lelassul a jet, a nyugatias légmozgások. Íme, minden kész az USA keleti felét érintõ hidegelárasztáshoz. Feltételezhetõ, hogy akár az eurázsiai, akár az észak-amerikai hidegraktár akkor válik hajlamossá a leszakadásra, mikor a másik épp kiürült: azaz, meridionális áramlási kép révén ott minimálisra lecsökkent a hõkontraszt.
Ez a mechanizmus természetesen megfordítva is mûködik -ez az Európa-Amerika "mérleghintázás" oka.
Az ünnepek rendkívül hideg epizódja megmutatta, hogy idén az észak-eurázsiai hidegraktár akcióképes, és hajlamos a felépülésre-visszaépülésre. Ezért azt feltételezem, hogy belátható idõn belül fordul majd a kocka: az észak-kanadai hidegmag gyengül meg, "ürül ki". És akkor majd térségünkben kezd expanzióba a hideglevegõ.
Ennek lehetséges idejét én is január harmadik dekádjára teszem. A második dekád feltehetõen zonális-félblocking felállásokat fog hozni.
Viszont azzal nem értek egyet, hogy egész januárra "nyugdíjba küldhetjük" a hólapátot. Véleményem szerint a hónap vége felé a blocking visszatér, és akkor lehet, meglesz a lehetõség nagyobb havazásra is.