Nagyon jó olvasni soraidat -hogy valaki ilyen pontosan összefoglalta a jelenlegi (remélhetõleg bukás elõtt álló) éra jellegzetességeit, és a kilátásokat. nevet
Az összes jelenség mögött az a maghelyzet áll, ami a tavalyi téli félévre is jellemzõ volt, és idén változatlan formában kiújult. Lényege a roppant stabil atlanti teknõ és kelet-európai gerinc. Ez a szituáció ismétlõdõen olyan bárikus képek megjelenésével jár, amelyek lehetetlenné teszik az északias légmozgásokat, szinte csak az alacsonyabb szélességek irányából a magasabbak felé haladó áramlást tesznek lehetõvé. Egyik társunk "impotens hidegelárasztási hajlamról" beszélt, nagyon találóan.
Gondoljuk meg, mi történik, ha hónapokon keresztül jóformán csak ilyen áramlások vannak Európa felett, az Uralig bezárólag. Az egész óriási légtér feltelik délnyugati eredetû enyhe levegõvel. Sok-sok izoterma-térkép mutatta ezt a jelenséget a közelmúltban: A Mediterráneumtól Észak-Skandináviáig 10 fok és -10 fok közötti T850, a kontinens túlnyomó részén +5 és 0 fok közötti. Nem csoda ezután, hogy semmilyen blocking, azonalitás nem bír erre a területre gyorsan, jelentõs hideg légtömeget hozni. Hideg ebben a maghelyzetben csak a keleti gerinc elõoldaláról kerülõúton, északkeleti AC peremén szivároghat be hozzánk keletrõl.
Amcsiknál, az atlanti teknõ hátoldalán természetesen épp fordított a helyzet: töméntelen hidegbetörés, vérfagyasztó hidegek, hóviharok. havazas havazas havazas
Úgy látszik, mintha a maghelyzet most összeomlóban volna. Ha a változás tartósnak bizonyul, megnyílik az út a direkt sarki hidegelárasztások elõtt a kontinens belsejébe. Természetesen rossz esetben lehet ebbõl huzamos zonalitás, k-ny tengelyû AC is térségünk felett, meg sajnos, vissza is állhat az elõbb említett maghelyzet. zavarban Egyelõre mást nem tehetünk, mint reménykedünk, hogy a most látszó kedvezõ fordulat nem átmeneti jelenség lesz.