Azért szépen megérett a makrováltás, és most már nagyjából sejteni lehet, milyen irányban fognak továbbfejlõdni a dolgok. Az eddig szinte folyamatos déli, délkeleti áramlást biztosító kelet-európai AC fokozatosan gyengül, illetve az Urál felé húzódik vissza, ugyanakkor a Brit-szigetek térségében (ld. londoni fáklya) egy egyelõre elég tartósnak tûnõ AC épül ki. Skandinávia és a Norvég-tenger felett aktivizálódnak a ciklonok, mindez fokozatosan egy határozott északnyugati áramlás kiépülését sejteti. Az ECM és a GFS ENS-átlagai (geopotenciál, nyomásviszonyok) annyiban térnek el egymástól, hogy a GFS inkább egy klasszikus zonális áramlási musztert részesít elõnyben, míg az ECM-nél inkább a brit félblocking, azaz inkább az északnyugati áramlás dominanciája látszik. Ami szinte bizonyosnak tûnik: egyelõre nem fenyeget a sarkvidéki hidegmag leszakadása Közép- vagy Nyugat-Európára és a GEM által felvázolt visszatérés a déli áramláshoz is igen valószínûtlen december elsõ 10 napjában. Más kérdés, hogy a lehetséges félzonális (esetleg zonális) epizód után visszaálló blocking mit produkál: kaphatunk-e egy jelentõsebb hidegelárasztást (brit AC északi irányba orrosodna, a skandináv teknõ hátoldalán leszakadna a hideg), vagy újfent regenerálódik a kelet-európai AC és visszaáll az unos-untig ismert verkli? Ez meglátásom szerint a kérdések kérdése, amely, jobban mondva a makrocirkuláció által arra adott válasz - egyebek között - akár az ünnepek idõjárásának jellegét is alapvetõen meghatározhatja majd nevet