Habár javában benne vagyunk a teli félévben, a Thermometer által elég gyakran
emlegetett Namias-ciklusok, nyilván a meridionalitas miatt, igen csökevényesen
jentkeztek eddig. Ezzel szorosan összefügg a Roosby-hullámok igen széles amplitudoja
es szinte egy helyben toporgasa. E két ok önmagában elegendõ ahhoz, hogy a modellek
által urtavban olykor megpedzett zonalitas reális esélyét én kb. 0,001%-ra teszem.
A tel csak 2-fele módon tudna magát helyzetbe hozni: csuszopalyas atlanti ciklonok, amelyek
a kelet-európai AC alá gyurkoznenek es hatoldalukon le tudnának egy kevés hideget
rántani ahhoz, hogy a hohatar akar a sikvidekig lejojjon. Vagy ott a részleges retrográd
mozgás lehetõsége, amely az AC peremén északkelet felõl be tudna rántani medencenkbe
egy nagyobb adag hideget. Azaz ilyen alapfelállás mellett Tel tábornoknak
igen leleményesnek kell majd lennie, ha úgymond túl akar járni
az atlanti ciklon kontra kelet-európai AC stacionarius verkli eszén.
Egyébként a meteociel-fele CFS az enyhén pozitív T-anomáliaju december után
januárra, februárra mar -1-2 fokos negatív anomáliát mutat térségünkre. Erre speciel
most befizetnek havazas