Valahogy arra próbáltam kilyukadni ezzel, hogy ha mondjuk valaki rosszul dob célba, de olyanok a körülmények, hogy mindig újra és újra megvan a lehetõsége, hogy dobjon még egyet, akkor elõbb-utóbb (a gyakorlati tapasztalat alapján legalábbis) betalál, még ha matematikailag nem is nõ egy-egy dobás után a következõ dobás sikerességének valószínûsége. Magyarra fordítva: hidegleszakadásos helyzetekben elõbb-utóbb minden térség megkapja a részét a hidegbõl, tartós nyugat-keleti irányú ciklonális áramlás híján elõbb-utóbb mi is a célkeresztbe kerülhetünk. Persze értem én, hogy azt, hogy ez az elõbb-utóbb mikor jön el, azt senki sem tudja, így valóban elõfordulhat, hogy a köv. 3 hónapban tõlünk keletre is leszakad a hideg, meg nyugatra, csak pont ránk nem. De azért lássuk be: egy ilyen forgatókönyv (pláne a tavalyi után) eléggé egzotikus lenne. Persze ki nem zárható. Arra próbáltam rávilágítani, hogy a mostani makrohelyzet alapjaiban tér el a tavalyitól, ezért aligha lesz az idõjárás az elõzõ szezon másolata. Legfeljebb egy nagyon gyenge utánzat. Ha klasszikus zonalitás kezdene körvonalazódni, akkor valóban nem lenne pardon, hiszen egy ilyen stabil helyzet nagyon hosszú ideig fennállhat (ld. 2007. január) biztosítva az állandó enyhe atlanti szeleket. De én erre vonatkozó elõjeleket eddig nem véltem felfedezni, persze a jövõben még kialakulhatnak. De ha mégsem, akkor a hideg lehetõsége mindig ott lesz valahol a jövõben, csak az a kérdés, hogy az idõjárás mennyire tud élni ezzel a lehetõséggel. nevet