Pontosan így van...

Nekem a szokásos példám: 1990-ben kezdtem az idõjárási méréseimet. A 90-es évek elsõ felében szinte minden március 28-án erõs lehûlés jött, sõt, még hó is esett.
Ebbõl arra lehetne következtetni, hogy van valami törvényszerûség, ami szerint március végén lehûlésnek kell bekövetkeznie.
Ám a 90es évek végétõl ez a hatás teljesen eltûnt, az addig szabályosan ismétlõdõ jelenség teljesen véletlenszerûvé vált.

Valószínûleg a szabályosságot mutató szakasz is véletlenszerûen következett be.

A kaotikus rendszerek egy nagyon megtévesztõ sajátossága ez, hogy idõnként vannak benne szabályosnak tûnõ, de mindig véges ciklusok, amelyekbõl sokan azt a hibás következtetést vonják le, hogy ott ok-okozati kapcsolat van jelen.

A merészebbek még elõrejelzéseket is tesznek.

A probléma ott van, hogy az ilyen szabályos ismétlõdõ szakaszok mindig véges idõtartamig tartanak és soha sem lehet tudni, hogy mikor lesz végük.

Amúgy van az idõjárásban némi permanencia, pl ha ma jó idõ van, akkor nagyobb a valószínûsége annak, hogy holnap is jó idõ legyen, mint, hogy rossz, csak ez pont arra nem használható, ami miatt igényeljük az elõrejelzést: hogy megjósolja a VÁLTOZÁS idõpontját és mértékét.

De amúgy az egész elõrejelzéssel is ez a gond, hogy minél nagyobb a változás, illetve minél kisebb térskálájú a jelenség, annál nehezebb megjósolni.

Pl egy nyugodt anticiklonos idõjárást jól lehet akár 5-7 napra elõre is látni, viszont egy helyi zivatart vagy mediterrán ciklonos hómennyiséget még órákkal az esemény elõtt sem lehet nagy beválással elõrejelezni.