'Téli idõjárásunknak van egy sajátságos hullámzása: a hullámhegyek és völgyek nagyjából egy hónap távolságban vannak egymástól. A hullámzás bizonyos években elmosódik, máskor egészen határozottan jelentkezik.'

Ez a kijelentés egy agrometeorológiai szakkönyvbõl való. A könyv tizen és huszonéves korom egyik kedvenc olvasmánya volt. Sajnos idõközben elveszett, a pontos címére sem emlékszem. szomoru
Viszont azóta szerzett tapasztalataim alapján azt kell mondjam, nagyon igaza van az írójának.
A hullámzás tényleg megfigyelhetõ, és a szinoptikai ciklusnak felel meg. Az alapvetõen enyhe és alapvetõen hideg telek éppen abban különböznek egymástól, hogy enyhe teleken a hullámhegyek magasak és szélesek, a völgyek keskenyek és ritkák. Hideg teleken mindez fordítva van.
Nekem egyébként az tûnt fel, hogy november második felében (ritkábban már az elején) mennyire gyakori az áramlási kép meridionálisra fordulása, és ezzel kapcsolatban elég jelentõs hideglötty. Nálunk az elsõ hó is rendszerint ezzel kapcsolatban jelentkezik. Még feltûnõbb, hogy ezután az intermezzó után sokszor zonálisra vált a cirkuláció, és a novemberi nyitánnyal éles ellentétben, sokáig nincs értékelhetõ északias áramlás, valamirevaló hidegöblítés. Jó esetben ünnepek táján jön a következõ erõsebb lehûlés, de igazi enyhe teleken ilyenkor sem.
Viszont január vége, február eleje az enyhébb fajta teleken is hozni szokott néhány fagyos, havas telet. Mikor szendvics jellegrõl beszélek, a fentiekre gondolok. Feltûnõen gyakori tél eleji (én a novembert is nagyjából a télhez számítom, mert szinoptikai szempontból oda is tartozik!) lehûlés, ugyanolyan feltûnõ tél közepi enyhe idõ, és nagyon jellemzõ késõ téli hidegebb idõszak: errõl van szó.
Persze ki kell emelni, hogy ettõl nagyon eltérõ lefolyások is elõfordulnak, hiszen az egymást követõ változásoknak számtalan variációja lehet az idõjárásban.