Emlékszem 1993 novemberébõl egy konkrét havas esetre. Napra pontosan a dátumot már nem tudom sajnos, de pénteki nappal kezdõdött az biztos.
Reggel felkeltem, ónos esõ volt. Emlékszem hogy bámultam a levelekre ráfogyott jéghártyát iskolába menet. Aztán egész nap zuhogott az esõ és sötét volt a vastag felhõktõl, szomorkás, tipikus novemberi hangulata volt az idõnek.
Aztán kora délután mikor mentem haza már fagyott esõ, havas esõ is keveredett néha az esõbe. Majd délután csapadékszünet következett.
Délután a tûzifát hordtuk be, erre is emlékszem és még mutatóban akadt itt-ott a reggeli jégbõl.
Aznap már talán más érdemleges idõjárási esemény nem volt.
Másnapra viszont bazi nagy hó lett. Akkora amekkorát addig életeben nem láttam. Emlékszem, már hajnalban sötétben felébredtem, és csak bámultam ki az ablakon a kellemes meglepetéstõl. Néztem az utcai lámpa fényében hogy ömlik a hó és lepi el teljesen az egész tájat. Reggel el kellett mennünk kenyérért. Akkor még nem volt nálunk Tesco, sõt vasárnap nem is voltak nyitva az üzletek, szombaton is csak délig. Mentünk a hatalmas hóban a közeli boltba és nem lehetett kenyeret kapni. A Kenyérszállító autók nem jutottak el az üzletekig a hó miatt. Ilyen azóta se volt. Centikre már nem emlékszem, de Baranya sem sokkal maradhatott el Tolnától. És igaz hogy ekkor csak 10 éves voltam, de máig benne van nálam a top3 havazásban. Maradandó élmény maradt. nevet