Kaotikus fizikai rendszerben lehetne akár százezer-milliárd éves adatsorunk is, abból sem tudnák megjósolni a rendszer jövõjét. És nem azért, mert nincs hozzá megfelelõ eszközünk, hanem azért, mert egyszerûen lehetetlen. A meteorológia (légköri dinamika) pedig, ha tetszik, ha nem, kaotikus fizikai rendszer. Az igaz, hogy vannak benne nemkaotikus részelemek is, illetve látszólagos és valós periodicitások, kapcsolatok, de ezek legfeljebb önmagukban lehetnek elegendõek néminemû elõrejelzés készítésére, ha kizárjuk a rendszer többi részének ráhatását (ilyen próbálkozás pl. a DAI, mely kizárólag egy hónap átlaghõmérséklet-anomáliájára fókuszál, de látszott, hogy már azt is többször módosítani kellett, és korántsem biztos, hogy a mostani lesz a végsõ).

Egyébként még lineárisan viselkedõ dinamikai rendszereknél is csak bizonyos ideig lehetne hosszú adatsorból kellõ pontosságú elõrejelzést készíteni, ugyanis itt sem lehet tudni, hogy a rendszerre bizonyos idõ múlva nem fognak-e más erõk is hatni. Ráadásul ilyen rendszerek (pl. egyen vonalú, egyenletes mozgást végzõ testek) a gyakorlatban nem is nagyon léteznek, csak könnyebb azt megtanítani fizikából, hogy "vé egyenlõ es per té". Persze közelítésekre (amivel a leggyakrabban elég számolni, hisz senkit sem érdekel hogy pl. egy egyenes vágányon haladó vonat a sín kisebb "huplijai" miatt zötykölõdik, és emiatt az állandónak tûnõ sebessége pár tized km/-h-kal változik közben) ez is elég, de azt is hozzá kéne tenni, hogy a világ fizikai rendszere azért nem ilyen egyszerû elvek alapján mûködik.

Valamint ismét leírom, már sokadszor: a meteorológiában nem az adatok viszonyulnak az átlaghoz (vagy ha úgy tetszik, a jelen a múlthoz), hanem az átlag az adatokhoz. Ilyen alapon pl. mondhatták volna a 90-es évek elején: ugyan most meredeken emelkedik a szén-dioxid szint, de az átlag jóval alacsonyabb, így hamarosan csökkennie kell, nem maradhat végig ennyire az átlag felett. A valóságot tudjuk.