Az 1800-as évek szélsõségei más kategóriát képviselnek.
Akkor nagyon száraz évek sorozatnak kellett lenni ahhoz, hogy a Fertõ-tó ki tudjon száradni, nem is értem az hogyan lehetett.
A mostani szélsõségekben az az érdekes, azért nem tud ilyen durva dolog kialakulni, mert az ellenkezõ elõjelû végletek váltják egymást átmenetek nélkül, és mire eljutna az egyik szélsõség abba a fázisba hogy kezd komollyá válni, a másik véglet annullálja azt.
Amikor 2011-ben vagy 2012-ben volt a nagy nyári aszály, amikor kezdett baj lenni, szeptemberben megjött az esõ, majd télen is esett minden másnap, aztán utána a mérések kezdete óta legcsapadékosabb elsõ negyedév jött.
A 2011-es szárazság is katasztrofális lett volna, ha elõtte nincs a 2010-es rekordcsapadékos év.
Kár hogy egyikünk sem hallhatatlan, nagyon kíváncsi lennék, mi idézi elõ ezt az egyik végletbõl átmenet nélkül a másik végletbe csapást, és mi azt amikor évekig olyan szárazság van hogy tavak száradnak ki.