Ezt akkor lehetne eldönteni, ha látnánk a 3D-s vagy kvázi 3D-s méréseket, vagy legalább vertikális keresztmetszeteket és összehasonlítanánk a különbözõ helyeken/idõpontokban lévõ gócokat. Ennek hiányában csak elméleti fejtegetés marad nevet És ha még hozzávesszük a Perico által említett távoli radarból adódó jelentõsebb pontatlanságokat, akkor még bonyolultabb a dolog.
Amúgy a feláramlás ugye a cella fejlõdésével együtt változik. Ahol csapadék képzõdött, egy idõ után leáramlás indul meg, s akkor már simán eléri a csapadék a talajt is. Ez akár történhet percekkel azután, hogy a 2D-s radarképen egy adott pont felett erõs radarjel volt látható, s akkor pár km-rel odébb hullik ki a csapadék, nálad meg alig valami.
Ugyanezt okozhatja az erõs magassági áramlás is: feletted van több km magasságban a legerõsebb góc, de a csapadéka pár km-rel odébb hull le, mert az áramlás "magával viszi", miközben a talaj felé hullik. S ha kis kiterjedésû gócról van szó, akkor könnyen elõfordulhat, hogy a csapadék egyáltalán nem érint, hiába volt épp feletted még a magasban.

Még egy dolog (a sok közül nevet), ami eszembe jutott: minél messzebb van a radar, annál magasabb az a légréteg, ahonnan kezdõdõen a radar észleli a csapadékot, mivel a radarjeleket bizonyos szögben kell kibocsátani. Más szóval: minél messzebb a radar, annál inkább a magasabb rétegekben lévõ csapadékot mutatja a radarkép, s nem azt, ami közel van a talajhoz...

Tehát röviden: egy 2D-s radarkép még nem elégséges info, mindenképp hiányzik a mért radarjelek magassága, ill. az abban a rétegben aktuálisan tapasztalható vertikális és horizontális áramlás iránya és erõssége, mint alapvetõ információk.