Elolvastam az oldaladon lévõ villámkeletkezéses írásodat, és ha nem haragszol meg, mondanék róla egy kis véleményt, révén én nemrég éppen a villámokkal kapcsolatban írtam a szakdolgozatomat.

Én úgy gondolom, hogy az elején bemutatott képeket érdemes kicsit helyén kezelni, mivel maga a villám egy térbeli jelenség, de a képeken ezt 2-dimenziósra "szûkítjük le". Így lehet, hogy a látható szimmetriák csupán a "dimenziószûkítés" következményei, és inkább látszólagosak. Persze ez a közvetlenül egymás melletti lecsapók esetében lehet valódi szimmetria is, hisz az elektromágneses terük által hatnak egymásra, és ha mindkettõ ugyanolyan töltésû, illetve a szállított töltésmennyiség (elektromágneses térerõsség) is hozzávetõlegesen megegyezõ, akkor ezen hatások nagyjából kiegyenlítik egymást.

Utána írod, hogy "a villám leütési iránya gyakorlatilag teljesen független az elektromos térerõsségtõl, és a levegõben levõ töltések eloszlásától". Ez nem igaz, mivel a villámokat megelõzõ kis szikrák, ahogy írod, valójában elektron-lavinák, melyek nem létezhetnének egy alap elektromágneses tér nélkül. (Melyet egyébként a felhõben különbözõ idõpontban megfagyó és ezáltal ionizálódó vízcseppek hozzák létre, melyek "szétpattanásából" pozitív és negatív töltésû jégrészecskék keletkeznek.) Viszont ezen alap elektromos tér iránya megszabja, hogy az elektron-lavina merre fejlõdhet tovább. A haladási irány szerinti oldalán viszont térerõsség-növekedés lép fel, aminek következtében képes lesz kisüléssé alakulni. Ekkor ez a lokális elektromágneses tér veszi át a szerepet, amivel már valóban bármerre terjedhet és el is ágazhat a kisülési csatorna, de csak a már fennálló polarizáltságnak megfelelõen, vagyis továbbra is egy irányban(elõre felé). Ilyen módon az egy villámhoz tartozó összes elõkisülés ugyanolyan töltésû lesz. (Ha nem így lenne, hanem úgy, ahogy írod, vagyis gömbszimmetrikusan terjednének különbözõ polaritással, akkor fenn sem tudnának maradni, mivel az ellentétes polaritású ágak egymással kölcsönhatva kioltanák egymást.) Aztán ha valamelyik elõkisülési ág találkozik egy, a földfelszín irányából felfelé, vagy a felhõ egy másik töltéscentruma felõl haladó, ellentétes töltésû elõkisüléssel, akkor megtörténik a fõkisülés.

Abban viszont igazad van, hogy a villám lecsapási helye már csak a legutolsó idõszakban befolyásolja a villám haladási útvonalát. Elõtte attól függ a dolog, hogy hol "találnak" több szabad töltést, amivel kölcsönhatva növelni tudják az elöl lévõ lokális elektromágneses teret.