Huhh, a végkövetkeztetés teljesen rossz lett, a többihez meg már késõ van.

Hiszen tavaly épp azért bukott nagyot a DAI, mert a szibériai hófelhalmozódás õsz elején 32 éves csúcsot hozott...ez utóbbi önmagában másfél fokot húzott lefelé az indexen.

Szeptember végén Észak-Amerika úgy le volt maradva, hogy öröm volt nézni. Link Október elején gyakorlatilag megkaptuk a 2012-es február õszi kivitelét, brutális fagyokkal.

De még nov. végén, dec. elsõ felében sem utalt SEMMI a továbbiakra. Gyönyörû, kompakt hidegmag, mennek is mindenfelé a "csápok". Link Dec. közepére már túl voltunk az elsõ regionális havazásokon, volt ónos esõ, téli napok, stratus, kb. úgy és akkor indult a tél, ahogy mindig indulnia kellene.

A sorsunkat megpecsételõ felállás mindössze dec. közepére (!!!) alakult ki, akkorra rendezõdött az ideálishoz képest merõleges irányba az északi hidegtömeg tengelye, ráadásul amerikai súlyponttal. Link

És innentõl kezdve begorombult a csigagyár, a többit pedig már tudjuk...

A télközepi hideg periódusnál sem fokozatosan állt össze a helyzet, 2 héttel a hidegbetörés elõtt még SEMMI nem utalt arra, hogy érdemi változás jön. Link A tengely ugyanolyan rossz, ott van az átkozott ciklon is, kapjuk az elõoldalt. 10-e környékén már esetleg lehetett sejteni valamit. Link 20-a után jött is a hideg, de hiába volt jobb a helyzet hónap végén, magában hordozta a gyászos visszarendezõdés esélyét, hiszen az amcsi hidegmag messze nem számolódott fel. Link Nem sokkal késõbb... Link

Szóval röviden összefoglalva: bár a hidegmagok mérete, minõsége, elhelyezkedése valóban jelentõs (DE NEM TELJES) szerepet játszik a téli idõ kialakításában, azok tér- és minõségbeli változásait a legjobb esetben is MAXIMUM 2-3 hétre elõre tudjuk megjövendölni.

Visszanézve az archív térképeket, egy-egy sorsdöntõ ciklon megjelenésének okait nyugodtan kereshetjük abban, hogy hol fúj egyet a bálna a tengeren, vagy kapar ki zuzmót a földbõl a rénszarvas a tundrán...