Nem feltétlenül kell a legrosszabbra gondolni, szerintem a radarmérésekkel kapcsolatosan tapasztalt "hibák" többsége inkább csak az infrastrukturális és/vagy technológiai korlát megnyilvánulása, amelyeknek ha nem is örülünk, de elfogadjuk, és ezek fényében nézzük a dolgokat.
Például: kevés állomás -> nagy távolságok -> "széttartó" hullámok: 100-150 km után már jelentõsen romló felbontás. Vagy az egymást kitakaró intenzív csapadéktömbök, ami "mögé" nem lát be a radar. Aztán nem csak a radar bocsát ki X GHz-es jeleket, ez is bezavarhat. Meg gondolom még kismillió-egy dolog.

szerk.: a jégesõk gyakorisága, intenzitása is érdekes kérdés. Alapvetõen maga a jég, mint csapadékforma még egy zivataron belül is viszonylag kis területen fordul elõ, kis eséllyel talál be pont a megfigyelési helyre. Aztán hány olyan zivatar alakul ki, amelyben talajt elérõ X méretû jégszemek elõfordulnak, mennyi a jég hullásának idõtartama stb. Vagy - ha már "hátulról" közelítettem meg a dolgot, haladjunk a helyi jellegektõl a nagyobb léptékekig - olyan helyeken, térségekben ahol gyakrabban fordul elõ szupercellás zivatar (Barcs, Oklahoma :-))) ), a jégesõnek is nagyobb a valószínûsége, mint mondjuk azokon a helyeken, ahol elsõsorban a helyi hatások irányítják a zivatarok kialakulását (pl. orográfia).