Ha egy konvektív helyzetben a terület 10%-án van felhõszakadásszerû intenzitás, akkor az már rengetegnek számít, ez pont azt jelenti, hogy 10 esetbõl 9-szer nálad nem lesz semmi, "mindenki másnál" meg igen.

Ugyanez a helyzet a "pont elkerült a vihar" és "körben mindenhol esett" szituációk: ez a perspektivikus torzításból a távolságérzékelés hibájából és a felhõ csapadékzónájának és az üllõ nagyságának eltérésébõl adódik.
Ha egymás mögött vannak a felhõk, akkor szinte úgy látszik ,hogy körülöttünk mindenhol zivatar van, mert minden felhõt egyforma messzinek látunk, mert egy henger felületére vetítjük ki
A magas üllõ pedig azt eredményezi, mintha felettünk is lenne felhõ
Az üllõ szimmetrikus szétterjedése a felhõ mellett lévõkben azt az érzetet kelti, mintha maga a felhõ az illetõ felé haladna, de "sohase ér ide" , "mire ideért volna, feloszlott"
Ráadásul - fõleg a monocellás hõzivataroknál a csapadékzóna nagyon keskeny az üllõhöz képest, így úgy tûnik, mintha az egész ég be lenne borulva, közben csak egy pár km-es sávban esik számottevõ mennyiség.